köszönet és hála

A múlt héten megvolt az első vizsgálatunk. 130 euróba került holott receptre felírt államilag támogatott vizsgálatról van szó. Még legalább 3 hét az eredmény. Isten hozott Itáliában.

A héten megyünk viszont haza és otthon is elmegyek egy konzultációra.

Most van két újabb gyanum, az egyik, ami talán kevésbé valószínű de benne van a pakliban az a glutén érzékenység. Felfedezték, hogy a kezeletlen/felfedetlen glutén allergia korai vetéléseket okozhat, azaz sokkal jobban hajlamosít rá. Magyarázat lenne a nem múló ekcémámra is. A tipikus tünetek igaz nincsenek meg, - a lisztes dolgok utáni puffadás, hányinger szóval bízom benne, hogy nem az - ugyanis a glutén mentes élet az elég szigorú diétát követel. Rendeltem is egy házi tesztet ami választ ad a kételyemre hamarosan.

A másik gyanum az a progeszteron /sárgatest elégtelensége. Ez már sokszor felmerült bennem, ugyanis - és ez most tudatosult igazán hogy jegyzem a hőm meg a ciklusom alakulását, jópár napig jelezget a menstruációm mielőtt megjönne és az internet tele van azzal az információval, hogy ez bizony a progeszteron hiány. Ezt mindenképp ki kell hangsúlyozzam a nőgyógyásznak csütörtökön.

Szombaton aztán megtanulom az AVIVA tornát is.

És már itt is a következő gólya-vadászatos hónap.

Csak szeretnék nyugodt maradni és nem félni. Hogy lehet nem félni, miután kétszer is megtörtént?

Bizzak erősen, hogy most más lesz? Vagy egyáltalán ne gondoljak semmire?

Általánosságba véve már rengeteget változtam. A munkával kapcsolatos stressz csak úgy pörög le rólam. Ma pl rövid napot tartok, a pénteki esti munkámat lecsúzstatom és lelépek lazitani sétálni de jó lesz. Emiatt nemet is mondtam főnöknőm kérésre hogy helyettesitsem mert beteg (van a csapatban 6 másik ember is hát nem?). Egyre jobb vagyok a 'nemet mondásban'.

A másik újra nagyon ki-spirituálisodott lelkem terméke :D, a hála. És azt hiszem működik. Az esti 'hálaadások' elalvás előtt. Az elmúlt pár hétben azt kell hogy mondjam sok apró 'ajándék' érkezett felénk. Például hogy hamar találunk parkolóhelyet olyan helyeken, ahol amúgy fél óráig is lehet körözni. Vagy, a nagybevásárláskor a pénztárosnő kuponokat talált a pultján, amit valaki otthagyott és felhasználta nekünk (igen sokat spóroltunk ezáltal :)). A munkában is, minden olyan egészen jól alakul esti munkák hipp hopp megvannak és nincsenek problémák. Persze lehet, hogy csak egy szerencsés periódus. Vagy a szemléletem is változott ezzel az aprósággal. Nevezhetjük az élet apró kis csodáinak is. De működik igy aztán továbbra is hiszek benne és alkalmazom.

A hála képes megváltoztatni az egyszerű, szokványos napjainkat, örömet cseempész a mindennapi feladatokba és általa a kiugró lehetőségeket áldásnak érezhetjük. (picit torzult a fordításom által de így talán magyarosabb :)

nehéz idők

"Az életben lesznek olyan idők, amikor nehéz lesz mosolyognod, de annak ellenére, amit látsz, az összes fájdalom ellenére meg kell őrizned a humorérzékedet. Tudnod kell mosolyogni azon a sok baromságon!"

Tessék ez most jó kis jelige nekem.

Sajnos nagyon nehéz hetem van a munkában, erősen leterhelt vagyok most - egy kolleganő megint itt hagyott minket a munka osztódik a maradék csapatra és új ember még nincs (gyakorlatilag egy év alatt elment vagy 5 ember és egyetlen egy jött a helyére).

Már most abszurd dolgok nyomják a vállam például franciául rendelek internet vonalat (nem beszélek franciául). Ma kb este 8/9 lesz mire végzek esti installációk miatt, igy  kb 12 órás a munkaidőm. Majd holnap reggel 8-kor már újra kezdek.

Mindig gondoltam - azzal van gond, hogy meg kellene tanulnom jobban stresszt kezelni / hárítani. De amikor már ennyire nagy a nyomás nem mindig működnek ezek a szuperjó technikák sem.

Azért összegyűjtöttem pár dolgot ami mégis képes segíteni (erősen próbálok minél több ilyenre rátalálni).

- Visszagondolni nehéz helyzetekre amin túljutottunk. Ez erőt ad. Például, épp a Milánói kalandom 5 éves évfordulóját 'ünnepeltem' a napokban. Amikor kicsit visszemlékezek rá, azokra a hetekre hónapokra, - habár az idő megszépítette az emlékeket, mégis, nagyon nehéz volt. De megcsináltam. Visszajöhettem volna de az nem tűnt jobb opciónak annál, hogy összeszorítsam a fogaimat és a cél érdekében végigcsináljam. És megérte. Hol lennék azóta ennélkül. Amikor nehéz napjaim vannak a munka miatt és legszivesebben betegállományba tenném magam - próbálok arra gondolni, hogy ez semmi ahhoz képest amit akkor megcsináltam. Akkor minden nap hinyzott a privacym, egy férfi akit szerethetek és egy munka amiben kihasználom a képességeimet és megfizet. Most ez mind megvan.

- Ha már a múltra gondoltam, gondolok kicsit a jövőre is. A most mindennél jobban vágyott babára. És nem feltétlen egy tökéletes meghitt pillanatra összpontositok hanem éppen ellenkezőleg. Hisz ott is lesznek nagy nehézségek, mélyontok, egész biztosan. Amikor majd azt mondom bár csak a francia vonalrendelés lenne a legnagyobb bajom. Tudom hogy sok-sok nehézség vár rám a jövőben is - és talán a jelenben pont azért jönnek ezek, hogy erősebbé tegyenek.

- Apróságok amik ha csak egy picit is, ellensúlyozzák a nehéz időszakot. Pl egy szines tányér megpucolt feldarabolt finom gyümölccsel (amúgy is vitaminkúrán vagyunk). Vagy egy forró fürdő gondolata este. Vagy egy szuper futás a hétvégén. Shopping. Egy új finom testápoló. Ebédidő alatt betenni egy 'nagy kedvenc' filmet. Olyan sok apróság van ami felderithet.

- Illetve egy fogadalom. A túlórákat nem számoltatom el többé, hanem lecsúsztatom. (Hálistennek) nincs feltétlen szükségem a plusz pénzre, hanem helyette 100x többet ér egy kis szabadidő. Így aztán holnap koradélután becsukom a laptopot és azt csinálom amihez kedvem lesz. Talán bemegyek Marcohoz és megvárom a közeli plázában. Vagy alszom egyet. Vagy elmegyek szolizni. Én idő.

Ezekben az időszakokban még nehezebb gyakorolni a hála/köszönet-dolgot. Persze azért folytatom nagy erővel. És lehet abban valami amit Osho mond - amikor este 'hálálkodom' mosollyal az arcomon alszom el.

"A hála lehetetlenné teszi a boldogtalanságot. Ez az egyik legfontosabb titok, amit meg kell tanulnod.

Osho"

hála - minden nap

Elkezdtem 'spirituálisodni'. Uh van ilyen szó - nem hiszem.

Voltak ezek a Challenge-ek mostanság hogy például 100 napon át minden nap nevezzünk meg valamit, ami boldoggá tett. Na most én valami ilyesmit csinálok - csak hálával, köszönetet mondok amikor lefekszünk este az ágyba odabújok a kedveshez - a legelső mindig ő persze, életem ajándéka. De aztán felsorolok a fejemben pár más dolgot is ami jó és érdemel egy köszönetet az univerzumnak.

Néhány teljesen alap dolog, ami végül aztán vannak olyanok akiknek nem is az. Pl. hogy van egy szép otthonunk. Füteni tudjuk meg van vizünk és mindenféle energia ami kell. És hogy ki tudjuk fizetni, mert dolgozunk és pénzt keresünk mindketten. Még mosogatógépünk is van. A mosogatásról egyébként olvastam egyszer egy gondolatot - most meg is találtam újra, na ez nagyon ide vág:

 

'Miközben mosogatsz, imádkozz! Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről: főztél, és asztalt terítettél. Képzeld el, hány ember van a földön, akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek megterítenie.'

 

Igaz ez nem? Minden csak nézőpont kérdése.

Persze a családomért és barátainkért is hálát szoktam mondani. Hiába adott a sors egy nehéz életet mert messze vagyunk az én családomtól mégis, ehhez képest gyakran találkozunk. Ugyanezen ok miatt talán a barátságaim száma és minősége is megszenvedte ezt - mégis, akik vannak azok tényleg vannak.

És aztán elérkezem az egész apróságokhoz. Mint hogy sütött a nap aznap. Vagy hogy mennyi finom gyümölcsöt vettünk a szupermarketben. Vagy hogy azonnal találtunk parkolót ott, ahol amúgy 20 percig kell általában keresni.

A hála érzése annyira jó. Csupa pozitivizmus.

 

Ezután jönnek a család és barátok 'megszentelése'. Meghintem őket képzeletbeli jósággal. Mint a csillámpónikat haha.

A minap olvastam egy cikket, hogy nagyon rossz de mégis teljesen mindennapi emberi tulajdonság a mások elitélése, bírálása (még a családunkat és közeli barátainkat is gyakran biráljuk).

Például a bátyám, akit minden alkalommal amikor Budapestre mentem megszidtam - de annyira nem is igazán neki, hanem anyumnak és Marconak panaszkodtam, hogy nem takarit gusztustalan a lakás. Az én tisztasági igényeimnek valóban az amúgy :D. De végül, már most úgy gondolom, hálával tartozom neki inkább, mint szidással, hisz mindig befogadott, sokáig minden hónapban egy hétre mentem.

Vagy az itteni barátnőm, aki mondjuk hát személyiség na. Mégis, a napokban sokat gondolva erre a 'furcsa barátságra' talán megértettem pár dolgot, miért is lettünk mi barátok (moért sodorta utamba az élet ez még költőibb). Tükröt tart felém bizonyos dolgokban. Például a tapintatosság és egymásra való odafigyelés. Neki is van erről mit tanulnia - amúgy igyekszik, mert meg szokta kérdezni mi a helyzet csak nem várja ki hogy úgy igazán válaszoljak rá. Talán így fogok nyitottabbá válni. Felidegesít, hogy nem hagy beszélni aztán csak kikényszeritem a szavam mellette hahaha. Vagy kicsit erényesebbé válok, igen ez az a szó amit kerestem. De valóban, egyesekkel nekem is előfordul, hogy kicsit érdeklődőbbnek kellene lennem, első körben a szüleimmel. Amikor beszélünk csak elmondjuk hogy ez van az van, igy telt az elmult két nap. De én aztán olyan ritkén teszek fel kérdéseket nekik - na itt a jó példa és amin szeretnék javitani. A másik jó példa a tükörre a szociális média (fészbúk). Ő az a tipus akinek naponta minimum 5 postja van. Reptérre, étterembe vagy kirándulni nem tud menni anélkül, hogy be ne checkolna. De miért is tesszük ezt? Miért pötyögjük inkább a telefonban a post szövegét, ahelyett hogy élveznénk a pillanatot? Szerintem leginkább azért, hogy megmutassuk az ismerőseinknek, na én megint étteremben vacsizok / idén harmadszor megyek hosszúhétvégés városnézésre és csudajó életem van. És hogy aztán like-okat zsebeljünk be hozzá azaz visszacsatolásokat nyerjünk. Persze lehet a célja sima kommunikáció is. Egészséges embereknél nem működik ez rosszul. Például vannak a Genovai barátaink, ők 22 napos amerikai nyaraláson voltak bejárták az USA-t gyakorlatilag. A múlt héten Amsterdamba mentek. De szeretem nézni a képeiket anélkül hogy bármiféle negativ érzést keltene akár irigységet vagy itélkezést hogy na ezeknek már megint sok volt a felesleges pénzük. Mondjuk, amikor beléptünk a lakásukba és a panoráma elénk tárult akkor egy 5 percre szimplán irigy is voltam meg majdnem elájultam (többszáz méter magasan a tengerre panoráma - és ők ott laknak :D ). A barátnőm viszont hatás-hajhász mód teszi ki a dolgokat és egy kimenős estét sem tud a Checkin nélkül megejteni. Nekem is vannak ilyen időszakaim amúgy, persze nyomába sem érek - de épp ebből jöttem rá, hogy ez is színtisztán pszichológia. Magunknak vagy másoknak kell bizonyitanunk, hogy nekünk igenis mesés és élményekkel teli életünk van. Ja a legújabb challange az 1 hét facebook nélkül - megváltoztatja az életed. Na lehet hogy ez lesz a következő.

És most viszont rájöttem, semmi értelme ezekért a dolgokért elitélnem őt. Sőt, az hogy ő ilyen 'mindig menne' típus pontosan az, ami kell az én kis 'bezárkózásra' hajlamos személyiségemnek. Hiába mondom azt, hogy 'ott biztos baj van a kapcsolatban ha nem tud egy hetet eltölteni legalább 2-3 este különprogram nélkül', ez egy üres ítélet, mert nekik talán épp így jó. Nem vagyunk egyformák.

A rossz energiák visszaáramlásával az előző postomban viszont úgy tűnik talán nem tévedtem. Persze itt is igaz az mint nálam, valószinűleg soha nem derül ki a miértje a dolognak - mindenesetre kisérteties a dolog. Hát ő is elvetélt ráadásul a kórházban van és még beavatkozást is csinálnak mert azt mondják nem tisztul eléggé.

Ha tényleg volt csak egy hajszálnyi is abban amit gondolok - hogy ez a versengés amit az elején inditott váltotta ki azt, hogy nem örültünk egymás 'sikerének' sőt.. Igen én sem, mondjuk az enyém már csak egy ilyen 'válaszreakció volt' arra ahogyan ő reagált az én pozitiv tesztjeimre. De mindegy, ez ezennel lezárva.

A stratégia az az, hogy egyáltalán nem beszélek a témáról se vele se mással, egyszer csak majd jön a bébi és kb a 12. héten majd elmondom mindenkinek és pont.

Én amúgy mostmár kiválóan vagyok, azt hiszem túl mindenen.. Szinte kicserélődtem a hétvégén. Tökéletes hétvége volt - szép napos, volt shopping, barátokkal szombat este aztán vasárnap futás. Felfedeztem egy új futó terepet itt mellettünk annyira klassz. Aztán vasárnap este nagycsaládi vacsora. Már most élvezem (igy pár év után megszoktam az olasz nagycsaládi banzájokat :D).

Ma még a munka is jobban ment habár volt minden igen sok probléma egész flottul megoldottam őket.

Szóval lehet hogy tényleg működik ez a hála dolog.. Nem biztos hogy abban a kamu, spirituális mivoltában ("bevonzás"), hanem egész egyszerűen átkódolja az agyunkat pozitívra. Mindenesetre, jó dolog :)

az univerzum...

Az univerzumnak nincs humorérzéke. Jó kis gondolat ez. Avagy, amitől félünk, az bekövetkezik. Persze nem vehető ez sarkalotos törvénynek hisz le merem fogadni, hogy nem igen van olyan kismama - ha már a témánál akarunk maradni, aki nem aggódik, hogy a genetikai vizsgálaton rossz eredményt kap vagy koraszülött lesz, vagy nem lesz elég tej - és mégis, ettől még nem válik be mindenkinek a félelme - szerencsére.

Mégis azt gondolom van valami nagy igazság abban, hogy milyen eneriákkal, emberekkel, gondolatokkal rendelkezünk magunk körül.

Van egy dolog amiről nehezen beszélek másokkal. Az a barátnőm akit már említettem egy korábbi bejegyzésben. Eleve van valami furcsa benne, mindig is volt. Mintha az életében minden csak valami célt szolgálna. A kapcsolatai - talán épp ezt írtam le a múltkor is. Egy telefonbeszélgetés 95%-a mindig róla szól. Persze látszólag udvarias, megkérdezi mi van veled aztán amikor épp levegőt vennél vagy elhallgatsz egy másodpercre átvált és magáról beszél.

De nem csak. Az életében arra törekszik, hogy minden flottul menjen és ezért irigyeljék érte. Vacsora végén a fizetésnél azt mondja, na jó akkor én adok egy euróval többet borravalóra úgyis én keresek itt a legtöbbet'. A facebook erre is kiváló tükör minden amit megoszt és irigységet akar kelteni. Aztán itt a legkényesebb téma a baba-tervezés.

Azt rögtön megértettem már az elején, hogy ez neki ultrafontos és kitűzött cél hogy kettőnk közül elsőre és hamar essen teherbe. Az első hónap után mikor megjött neki, egy ilyen megjegyzés hangzott el tőle 'állás 0-0, megjött'.

Gonosz dolog gonoszságot feltételezni valakiről. De mindig azt éreztem mikor nekem jött el az időm és aztán pozitiv tesztem volt, hogy nem tud együtt örülni, egy kicsit sem. Az utóbbi hónapban már két barátnőm a tesztem láttán gratulált és örömódát adott hisz egyértelmű volt az eredmény  - ő azt mondta 'szerintem erősebbnek kellene lennie a második csiknak ne éld bele magad' - miközben a teszten 2 majdnem egyforma erősségű csík volt. Egy pillanatig sem gondolhatom, hogy az ő negativ gondolatai, irigysége okozott bármit is badarság lenne ezt gondolni. De a tegnapiak után azt merem állítani, abszolut nem kizárt, hogy voltak nem éppen pozitív drukkjai felém, amiket aztán az univerzum duplán vissza is juttatott hozzá. Több mint egy hete késett neki de otthon csak negativ tesztjei voltak. Az orvosnál aztán tegnap kiderült, van egy jó nagy cisztája az egyik petefészkében, talán terhes is mellette de nem tudták egyértelműen megállapítani hogy valóban igy van-e és ha igen, hol van a pete. Sokféle verzió van, későn fogant (habár sokkal később nem foganhatott mert utazott haza a peteérése után kicsivel Magyarorszégra). A hormonja lassan emelkedett meg. Szóval furi az egész.

Azt gondolom viszont, hogy nem véletlen ez az egész. És én nem vagyok hajlandó többet ping pongozni ezekkel a csupa mérgezett negativ energiákkal. Limitálni fogom a hozzá való kommunikációt a baba témáról egész egyszerűen. És ki akarok jönni ebből az ő általa kialakitott 'versengésből', stresszből is.

RESET-elek odabent a fejemben. Komolyan, jó is hogy szünetelős hónap van. Szépen napról napra kiengedem magamból ezeket a rossz energiákat és csak pozitivval töltöm fel. De még kifelé is azt adom. Csúnya dolog de azután ami a multkor történt, az amikor pozitivakat teszteltem ő meg igy reagált sőt aztán mikor elvetéltem csak küldött egy szomorú smile-t semmi pár szó hogy fel a fejjel vagy ilyesmi, semmi.. Na akkor én is úgy gondoltam, minek drukkoljak neki minek biztassam ha ő sem teszi. Szóval abszolut nem tettem sőt amikor a negativakat tesztelte még mondtam is, hogy hát ha ilyenkor még negativ akkor nem tudom mit várhatsz (amugy tényleg késő volt, 4-5 nap késénél már ki kellene mutassa).

Nade ezennel tényleg lezártam.

Esténként csinálok egy ilyen napzáró hála és áldás rituálét. (na most ha kivülről olvasnám magam a kevésbé spirituális énemmel, nevetnék). De szerintem nagyon jó. Gyakorlatilag amikor jó éjt összebújunk Marcoval hálát adok érte hogy együtt vagyunk, találkoztunk és mindenért amink van. Aztán végig megyek a szeretteimen. A családon, a barátokon. Még olyanokon is akikkel nem igazán jó már a kapcsolatom. És mindenkinek jót kivánok. Hogy legyenek jól. Legyenek boldogok. A harmadik és utolsó darabja pedig ennek a kis rituálénak a babám. A közelgő babám, akit odaképzelek a karjaimba. A kis fejcskéjét puszilom meleg puha, babahajas és babaillatú. nagyon jó érzés. Olyan valósra meg lehet jeleníteni minta tényleg ott lenne - az elme csodás dolgokat tud produkálni.

Mindezek után mosolyogva elalszom. :)

Hiszek benne, hogy ha ilyen pozitiv érzésekkel gondolatokkal töltekezem az többet segit mint bármi más, vitaminok, egészéges táplálkozás, bármi. Nade azért a következő írásomnál összegyűjtöm e téren is a felfedezéseimet is.

a fejlemények..

A vetélés megkezdése óta már több, mint egy hét eltelt. Sokkal többnek tűnik - pedig szaladtak a napok.

Kezdek megszabadulni ettől a görcstől érzem ahogy mentálisan is tisztulok. Fizikálisan minden a legnagyobb rendben, ma voltunk a vizsgálaton a méhem tiszta egyik petefészekben pedig már látszódik is pár érőben lévő petécske. Úgy tünik szervi szinten minden okés.

De ez a doktornő is csakúgy mint sógor nőgyógyászunk azt tanácsolta ugorjunk neki egy pár genetikai vizsgálatnak. Csináltak nekem receptet is így nem fog egy vagyonba kerülni (más kérdés hogy ilyesmit az EU kártyának lehet hogy nem kellene fedeznie de mindegy felirták megcsinálják). Január 21-ére kaptunk időpontot egy klinikára.

Igen, bizar kicsit ha úgy nézem, két korai spontán vetélés 3 hónap alatt és a 4. hónapban poliabortivitás kivizsgálás. Amikor elkezdtem olvasgatni a fogamzás témájában és belefutottam pár ilyen 'évek óta probálkozunk és a 3. lombikra megyünk' és társai, csak azt mondtam, pff milyen para és milyen nehéz lehet ez. Hát tessék. De egyébként sokkal jobban vagyok mint ahogy lehetnék. Valahogy érzem hogy nincs nagy baj hisz megtermékenyülök. Párom kora és a cigi - valamiért ez a benyomásom hogy itt a gond. Esetleg enyhe progeszteronhiány amit mondjuk furcsa módon nem hozott fel sem az itteni doktórnő sem sógor. Ha ez a gond akkor viszont már megtaláltam egy szuper természetes módját a kiegyensúlyozásnak. Január 30-án amikor otthon leszünk megtanulom az AVIVA tornát. Határozott jó érzésem van vele kapcsolatban. Amikor a mult héten elkezdtem utánaolvasni és találtam a youtube-on pár bemutató videót néhány gyakorlatot megcsináltam és aznap szépen ki is ürült a menzesz vége, törölve az utolsó 2-3 napnyi barnás pötyözést ami mindig van nekem. Mintha egy tisztitó munkát csinált volna pedig csak pár gyakorlat volt..

A doktornő ajánlott egy hónap szünetet is. Addig Marco-t feltöltöm vitaminnal haha hát ez nagyon jól hangzik :D azt olvastam hogy a kromoszomákban a korral és a dohányzással egyre több rendellenesség alakulhat ki. Az E vitamin pedig képes ezt ellensúlyozni. Szóval elkezdek vele vitamint szedetni :) És egyre több gyümölcsöt zöldséget eszünk, jah és a magvak amikből mi eddig zérót fogyasztottunk pedig nagyon jók na majd most..

Tehát el lehetnénk kenődve de nem vagyunk és nem leszünk.

A görcsösségből kijönni pedig felüdülés.

A napokban elnéztem egy barátnőm akinek késik a menzesze már most egy hete de negativ tesztjei vannak. Biztatja magát kiolvasta a világhálót és boldogan él azzal a tudattal hogy sok nőnek nem mutatta ki a teszt a babát pedig terhesek voltak. Én azt gondolom erre nagyon kis esély van. De hát ki tudja. Holnapután elmegy orvoshoz és talán kiderül.

Én most megpróbálom kiélvezni ezt az időszakot. Végre annélkül szeretkezni hogy az legyen a fejemben hogy peteérés vagy hogy jajj nehogy bajt csináljunk mert most lehet a beágyazódás. Nem akarok többé ilyen görcsös lenni. Nem aludni mert jajj mintha most lenne ovulációm de 2 napja nem szexeltünk most mi lesz. Nagyon nem jó ez..

Viszont, 2 korai vetéléssel a hátam mögött már tuti hogy veszélyetetett terhes leszek ami végül abból a szempontból nem rossz hogy bármikor azt mondhatom a munkára hogy stop. Mivel 4 éven át mégcsak beteg sem voltam hát itt az idő hogy kicsit magamra (magunkra) gondoljak tehát nem leszek rest azt mondani hogy most bocsi srácok OFF. Sőt már januárra is van a fejemben egy kis rekreációs 'betegség'.. Megtanulok végre magamra figyelni.