péntek

..megváltásként érkezett ez a nap.

Hát még a jövő heti péntek milyen megváltás lesz. 2 hétre elfelejtem ezt az egészet.

Nagyon nehéz napokon vagyok túl (majdnem).

Sose voltam munka-utáló, munkakerülő ember. 20 éves korom óta dolgozom és nem csak nyaranta vagy alkalomszerűen a huszas évek elején hanem azóta fix teljes munkaidős állásban. Nem mondom hogy mindig is élveztem mert a hivatal utolsó hónapjai is kínkeservesek voltak.

De amit a héten kezdtem érezni, az más.

Az amit most a munka kivált belőlem (és főleg ezekben a féktelen szörnyű erős napokban) az eddig idegen volt tőlem. Mérges vagyok hogy ezt a hatjtást csinálom. Mikor nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak kellene lennem. Hogy napok óta véres szemekkel nézek magamra a tükörben és azt mondom, nem éri meg. Valamit máshogy kellene csinálnom. De nem megy. Visz magával a hajtás ez a töménytelen munkamennyiség, a problémák és megoldandó ügyek.

Utálok minden újabb konference meghivót tréninget (ugyan nekem már minek) és emailt.

És most jövök rá mennyire senki vagyok a saját csapatomban, mivel hogy két éve nem vagyok ott az irodában fizikailag. Amikor megtudták gratuláltak, ok. Aztán mintha el is felejtődött volna hogy én mostmár más állapotban vagyok. A kb 20 emberből 2 néha megkérdezi hogy vagyok. A többi csak kér vagy kérdez amikor szüksége van rá. Csináltak egy csapat plakátot és nem kerültem rá. Persze aztán mikor rájöttek szóltak hogy ja küldjek fotót amit rátesznek. Mondtam hagyjátok csak úgyis elmegyek.

Egy hatalmas csalódás azok után ahonnan ez a csapat indult. Az elején még voltak barátságok emberséges kapcsolatok. Már most (számomra) csak a backlog a riportok és a csináljad. Iszonyú kiábránditó.

Nem baj, kezdek úgyis visszaszámolni. Augusztus és szeptember, ennyi az egész.

Aztán átadom magam végre egyes egyedül a babavárásnak. Felkészülni a találkozásra Mártával, a kislányunkkal. Csodaszép feladat lesz vele lenni őt ellátni és tanitgatni.

 

feeling just blessed

.. giccsesen boldog vagyok. De komolyan.
Persze a munkát már nehezen viselem sőt egyre nehezebben de két undok ügy közt is képes vagyok elmosolyodni ha mocorgást érzek odabent. A kislányunk pici mozdulatait. Ugyanis kiderült, teljesült kedvesem dédelgett vágya - kislányunk lesz.
Időről időre újra megnézem a kis képet a pici arcocskáról. Mintha felfedezni vélnék pár vonást tőlünk persze korai de akkor is. Tudom hogy a miénk, a mi pici szerelem babánk.
Picit előbbre hoztam a munka befejezésének idejét, szeptember vége. 30. hét. Igy is csak 4 hét táppénz lesz ez igazán nem sok. Megérdemeljük.
És a közelgő szabadságunkat is, úgy kell mint egy falat kenyér. Még ez a hát és a következő és jön 2 hét munka nélkül.
Egy kis 3 éj/4 napos nyaralásunk lesz itt a túlparton nem sok de nagyon örülök neki.
Teljesen mindegy hova megyünk idén nyáron nem ez a lényeg és azt hiszem innentől kezdve ez már másodlagos lesz.
Szeretek utazni és eddig szerettem is minél szuperebb uticélokat keresni, klasszul megszervezni minél többet látni és menni. Most átváltozóban minden. Csak legyünk együtt, boldogok.

good and bad

Szerencsére a jó a több.

Sőt igazából minden a legnagyobb rendben. Csak egyetlen dolog árnyékolja be a dolgokat - egy borzasztó erős munkaundor, és alulmotiváltság. Annyira nem érdekel már a munka hogy az túlzás.

Azt hiszem az eleve nyárra tervezett egy hetes szabadságomat kibővitem.. ha arra gondolok hogy hol van még október (pedig nincs messze) de hogy még addig kell dolgoznom megőrülök.

Még jó hogy itt a nyár, és bővelkedünk programokban.

A napokban ez járt a fejemben, hogy kialakult itt minden, szépen.

A magyar kolleganőtől egy jó kis csomag kismama cuccot kaptam a minap. A hétvégén az általam megsimert magyar csajszival és párjával 'tomboltunk' az EB meccsre és szuper esét töltöttünk el.

A napokban megintcsak magyar lányos csapatos szülinap ünneplés lesz plusz újra meccsnézés.

Örömmel tölt el hogy vannak barátaink az 'én oldalamon'. És végül, igy bő 2 év alatt mindent megszoktam és nem panaszkodom már semmiért.

A babavárás annyira hullámvasút. Azaz nem egészen, nagy mélypontok nincsenek, szerencsére csak apróbbak, amikor aggódom hogy pl nő ez a baba rendesen (még mindig pici a pocim, persze azt hiszem jobb ez igy nekem.. jól tartják az izmok szövetek a hasam, és ez pozitiv értelemben fog visszaköszönni később..

Szóval tényleg semmi panasz.

Persze a lakáscsere kérdés aggasztó kicsit de valahogyan az is elrendeződik majd.

 

dolce attesa

.. így mondják az olaszok. Édes várakozás. Valóban az.

Néha mintha éreznék odabent egy kis aktivitást már. Persze korán van még (15. hetet töltöttem tegnapelőtt tehát 16-ban vagyok). De én amúgy is elég érzékeny vagyok mindenféle történésre a testemben példéul az ovulációmat is mindig éreztem.

Ami beárnyékolja az örömöm egy barátnőm esete, és reakciója a dolgainkra.

Ők is babát szeretnének. Múlt hét pénteken mondtam el hogy mi a nagy helyzet nálunk. Akkor telefonban úgy tünt minden OK jól vette. Ő is épp várakozásban volt hogy az aktuális hónap sikeres volt-e. Aztán tegnap megjött neki. Irtam mennyire sajnálom és hogy vegyen E vitamint szedjék mindketten a párjával. Erre kifakadt. Köszöni a tippet de elege van és úgy tűnik felfüggesztik a próbálkozást mert kezd bekattanni. Sőt szeretné 'kivonni magát' mindenféle babás közegből meg témából, gratulál és örül de nem megy neki hogy ezt lássa maga körül.

Azaz finoman jelezte hogy most függesszük fel a kapcsolatot is egymás közt.

Valójában nem lepett meg mert egy másik barátnőjével aki februárban lett terhes már megtette. Szóval számítottam is rá.

És azt meg is értem hogy rossz mert a saját bőrömön éreztem át hónapokon keresztül, hopp egy kolleganő terhes. Hopp a szomszédéknál jön a második baba.

Voltak perce nehéz pecek amikor nehéz volt és nehezemre esett csevegni a kolleganőmmel aki időközben már félidőnél tartott nekem meg sehol semmi. De azért nem mondod az arcába hogy nem akarok hallani se rólad, a terhességedről és babákról mert nekem rossz. Hát ő igen.

Na mindegy is ez csak egy újabb igazolás arról a képről amit 2 év alatt kialakitottam róla. Teljesen önközpontú, önző irigy személyiség, ennyi. Nem veszteség ez nekem csak kicsit erős.. Arra még kiváncsi leszek a közös társaságban hogy fog ez a dolog lecsapódni. Mert hogy több pár járunk össze illetve itt élő magyar lányok, programokra. Ha megyek, nem jön? Ha szervez valami estet és valamelyik pár kérdezi velünk mi van hogy-hogy nem jöttünk.. Érdekes lesz..

 

Próbálok semmit sem lelkemre venni belőle. Az a baj hogy ennyire nagyon lelkis vagyok. Hogy sajnálom hogy nekik egyelőre nem, és komolyan végig az első hónapjaimban ez lebegett, bárcsak ő is teherbe esne még most mielőtt mi bejelentjük.. Mert sejtettem hogy ha nem.. Dehát ez az ő jellemének sötét oldala és nem nekem kell rosszul éreznem magam mert nekünk összejött.

 

Én csak arra figyelek hogy a dolce attesa dolce attesa legyen.

Igaz nagyon nehezen telnek a munkanapok. Nagyon kevés motivációm van már. Csak az estéket és  hétvégéket várom.

És persze a következő ultrahangot hogy kiderüljön pici lány vagy pici fiúcska van idebent :)

az első kis body...

.. micsoda érzéseket váltott ki a kezembe fogni az első kis bodyt ami valójában Marco ajándéka (az van rányomva I love Dad). 4-6 hónapos méret de olyan picur. Ahogy a kezembe fogom és elképzelem egy év múlva a kis 6 hónapos babánkat benne - hihetetlen érzés.

A várakozás alatt fel sem merül bennünk hogy nem csak majd úgy összejön, aztán boldogok vagyunk nől a pocak és megszületik. Csak rácsodálkozom néha a pocakra. Tényleg növekszik. Odabent van a mi kisfiunk vagy kislányunk. Mocorog és dobog a szive. Csoda ez.

Aztán fogom ezt a kis body-t és mosolygok. Egy kis élet születik hamarosan, akire ráadhatom ezt az aprócska kis ruhadarabot. Valami ilyesmi lehet az amikor valaki lottót nyer. Először el se meri hinni hogy megtörtént. Aztán tudatosul szépen lassan apró lépésenként. Tényleg jön. Tényleg a miénk.

És mivel azért váratott is minket egy picit - még ha nem is annyira vészesen sokat, talán ez is hozzáad a hálánkhoz amit érzünk.

gondolatok csak úgy

Sokat beszélek mostanában 'a blogomhoz'.

Valahogy, így hogy egyelőre kevesek tudják a babahirt, lecsökken a trécselési lehetőségem.

A munkahelyen is ideje lesz bejelenteni mostmár. Alig várom. Mintha adna egy kis felmentést a 'lelkes és törekvő' munka alól. Hogy már úgyis csak pár hónap van hátra.

Most például jönnek a mailek mindenféle senior látogatásokról, csapatépitő rendezvényekről.

És elképzelem hogy vannak akiknek ez fontos. És nekem mennyire nem az.

Pl egy rendezvény pontosan akkor lesz amikor genetikai ultrahangra megyünk jövő héten.

Ja és a fő téma a napokban a lakáscsere.

Kicsit aggódom.

Az esélyes kiszemelt cél egy új épitésű blokk amit szeptember/októberben adnak át. Először nagyon ideálisnak tűnt. De aztán ismerve az átadások és költözések mivoltját (csúszások) hát nem lesz sétagalopp.

Elképzeltem ahogy az utolsó hónapokban csak otthon pihenek a kanapén a pocakomat simogatva és családi filmeket nézve.

Hát ehhez képest úgy tűnik a valóság egy cseppet más lesz: dobozolás fókuszban.

Csak legyen kész időben és tudjunk mondjuk novemberben költözni.

Pár hét berendezkedés aztán irány a szülőszoba jó mi?

Micsoda izgalmas év.

Nem panaszkodom.

Még mindig gyakran jár a fejemben unokatesóm. A napokban a facebookon újabb ismerősének gólyahíre ütötte fel fejét. Hát képzelem hogy van most. Azaz valamelyest tudom, bár a helyzet nem ugyanaz mert nekünk nem voltak rossz eredményeink, és negativ hireink orvosoktól. Szörnyű lehet.

De bizom benne hogy változik a helyzet és jönni fog a várt áldás náluk is.

Meg az itteni barátnőmnél is mert mostmár tényleg jön a bejelentés ideje és félek hogyha ebben a hónapban is megjön neki, ki fog borulni. Túl nagy az empátiám , ez tény..

lelkem túlcsordulva

.. igen néha előfordul hogy csak úgy elbőgöm magam, babaholmikat böngészve a neten, de akár egy reklámon is.

Még egy hét a bűvös 12. hét betöltésig, aztán genetika és odaadom magam a babavárás teljes boldog mivoltjának.

Hétről hétre persze egyre jobb, egyre biztosabb az érzés.

Talán lakást is sikerül cserélnünk elkezdtünk komolyan ráhasalni a témára.

Micsoda boldogság, hogy nagyobb lakással több hellyel várhatjuk a kicsi életünket. Hogy lesz hely a szüleimnek és nem kell szállásra gondolni nekik. Hogy lesz egy kis Márta szoba. (igen, már a neve is megvan amennyiben kislány és hát titokban erre hajlunk :) ).

És idén nem érdekel hogy nem lesz szuper-nyaralás, meg sok új ruha meg sok vacsi házon kivül.

Boldogan mondok le mindenről az új otthonunkért, a családunkért.

Igen, most is bőgök :)