gondolatok csak úgy

Sokat beszélek mostanában 'a blogomhoz'.

Valahogy, így hogy egyelőre kevesek tudják a babahirt, lecsökken a trécselési lehetőségem.

A munkahelyen is ideje lesz bejelenteni mostmár. Alig várom. Mintha adna egy kis felmentést a 'lelkes és törekvő' munka alól. Hogy már úgyis csak pár hónap van hátra.

Most például jönnek a mailek mindenféle senior látogatásokról, csapatépitő rendezvényekről.

És elképzelem hogy vannak akiknek ez fontos. És nekem mennyire nem az.

Pl egy rendezvény pontosan akkor lesz amikor genetikai ultrahangra megyünk jövő héten.

Ja és a fő téma a napokban a lakáscsere.

Kicsit aggódom.

Az esélyes kiszemelt cél egy új épitésű blokk amit szeptember/októberben adnak át. Először nagyon ideálisnak tűnt. De aztán ismerve az átadások és költözések mivoltját (csúszások) hát nem lesz sétagalopp.

Elképzeltem ahogy az utolsó hónapokban csak otthon pihenek a kanapén a pocakomat simogatva és családi filmeket nézve.

Hát ehhez képest úgy tűnik a valóság egy cseppet más lesz: dobozolás fókuszban.

Csak legyen kész időben és tudjunk mondjuk novemberben költözni.

Pár hét berendezkedés aztán irány a szülőszoba jó mi?

Micsoda izgalmas év.

Nem panaszkodom.

Még mindig gyakran jár a fejemben unokatesóm. A napokban a facebookon újabb ismerősének gólyahíre ütötte fel fejét. Hát képzelem hogy van most. Azaz valamelyest tudom, bár a helyzet nem ugyanaz mert nekünk nem voltak rossz eredményeink, és negativ hireink orvosoktól. Szörnyű lehet.

De bizom benne hogy változik a helyzet és jönni fog a várt áldás náluk is.

Meg az itteni barátnőmnél is mert mostmár tényleg jön a bejelentés ideje és félek hogyha ebben a hónapban is megjön neki, ki fog borulni. Túl nagy az empátiám , ez tény..

lelkem túlcsordulva

.. igen néha előfordul hogy csak úgy elbőgöm magam, babaholmikat böngészve a neten, de akár egy reklámon is.

Még egy hét a bűvös 12. hét betöltésig, aztán genetika és odaadom magam a babavárás teljes boldog mivoltjának.

Hétről hétre persze egyre jobb, egyre biztosabb az érzés.

Talán lakást is sikerül cserélnünk elkezdtünk komolyan ráhasalni a témára.

Micsoda boldogság, hogy nagyobb lakással több hellyel várhatjuk a kicsi életünket. Hogy lesz hely a szüleimnek és nem kell szállásra gondolni nekik. Hogy lesz egy kis Márta szoba. (igen, már a neve is megvan amennyiben kislány és hát titokban erre hajlunk :) ).

És idén nem érdekel hogy nem lesz szuper-nyaralás, meg sok új ruha meg sok vacsi házon kivül.

Boldogan mondok le mindenről az új otthonunkért, a családunkért.

Igen, most is bőgök :)

sokk

Nem, nem nálunk.

Egy unokatestvéremmel beszéltem, akiről hónapok óta nem hallok. És tőle kaptam sokkoló hírt.

Jelenlegi egészségügyi állapotuk alapján nem lehet gyerekük. Nem részletezte mi alapján mondták ezt - illetve elméletileg ez változhat. De nem akart bővebben beszélni róla.

Teljesen lehidaltam. Egy éve házasok és a férje már évek óta gyerekről álmodik :(

Amúgy elég hülyén jött ki mert ő írt nekem, ugyanis megtudta egy közös barátnőnktől (akivel sokkal szorosabb kapcsolatban vagyok) hogy babát várunk. És hogy gratuláljon.

Akkor persze elmagyaráztam neki, egyelőre csak tényleg pár embernek mondtuk el mert még mindig korai (menzesz alapján 10+4 vagyok ma de van egy 3/4 napos 'késés' már a fogantatástól. Tehát azért még majdnem két hét az első 12 hét végéig.. Irtam neki, hogy mi is sokmindenen túl vagyunk és ezért nagyon óvatosan kezdjük közölni még szűk családban is, jó példa hogy párom szülei sem tudják.

De ez őrület. Fiatalok, ő 29 férje 31 vagy 32 talán..

Mi lehet az ami által most nem lehet gyerekük de talán a jövőben változhat?

Valami iszonyatosan elcsúszott hormonkép? Vagy a férjének a sereg minőség?

Unokatesómnak voltak pszichés gondjai is korábban.

Hát nem tudom, de ez nagyon szomorú.

Azt hiszem hálásnak kell lennem, amiért mi 'csak' ennyit kellett átéljünk és annak ellenére, hogy párom ennyire előrehaladt korban (45) mégis sikerült.

Minden nap elképzelem azt a plusz millimétert amivel a mi kis babszemünk nagyobb lett és közeledik felénk.

Nézem a pocakot amin már látok egy icipici domborodást. Megsimitom és remélem hogy a mi kis babszemünk odabent érzi, mennyire várunk, vágyunk rá.

A következő mérföldkő a genetikai teszt.

Majd szépen lassan teljesen átadhatjuk magunkat a boldog, nyugodt babavárásnak.

27 mm és dobogó szivecske

Micsoda megkönnyebbülés.

Mondjuk, volt izgalom bőven.

Először is, mivel számítottam rá, hogy hasi ultrahang lesz ittam egy csomót és az utolsó órában már nem pisiltem. Majd amikor odaértünk a rendelőbe sajnos találtam magam előtt 3 embert.. Ajajj már szinte fájt de nekem az maradt meg, minél jobban tele a hólyag annál jobb a hasi ultrahanghoz.

Hát úgy tűnik túloztam. A hólyagom szinte takarta a méhem :D Szóval elküldött mosdóba a doktornő, majd amikor visszamentem már le tudta végre mérni és egy pillanatra meghallgattuk a szivhangot is (amit nagy nehezen talált meg). Olyan gyérül is látszott minden, persze aztán leesett azért mert mind a 2 mind a 3 héttel ezelőtti ultrahang hüvelyi volt, úgy azért ilyen korai szakaszban még jobban látni mindent..

2 hét mulva lesz az a kombinált genetikai teszt végül itt csináljuk.

Mondhatnám, oh hogy szalad az idő - de ez most kivételesen nem igaz. Csak vánszorog. Jó lesz végre a bűvös 12. héthez jutni, talán akkor már minden olyan bizonyos lesz.

Hónapoknak tünik az idő 2 ultrhang közt miközben pl ez az utolsó 2 hét sem volt..

De muszáj megnyugodnom és elhinnem, itt most bizony minden rendben van és lesz a szivecske ott dobog és tökéletes ütemben növekszünk.

..ultrahang egy óra múlva..

Letusolva illatosan várom a percet hogy elindulhassak soron következő ultrahangunkra. Tegnap betöltöttem a 10. hetet szóval a tizenegyedikben vagyunk.

Nem mondom hogy nem félek, de muszáj hinnem hogy minden rendben lesz.

Úgy vártunk már rá - megérdemeljük hogy minden rendben legyen.

 

A hétvégén viszont hihetetlenül elképedtem, az irigység, féltékenység hogyan uralkodhat el egy emberen. A már blogomban hires barátnőmről van szó akik szintén babát szeretnének. Nem, nem mondtuk el egyelőre (pedig lassan muszáj lesz mert szoritanak a nadrágjaim :O ).

Hanem egy másik már terhes barátnőjével kapcsolatosan bukott ki egy hihetetlen szituáció.

Az ő és a lány pasijai egy zenekarban játszanak, régi nagy barátok, összejártnak/tak. A fiúk amatőr koncertet adtak és amikor megjelent a lány de csak éppen odaköszönt hozzánk meglepetten kérdeztük, hogyhogy nem velünk ül, nameg két szót se beszéltek.. A barátnőm két mondattal elintézte: amióta bejelentette hogy terhes képtelen vagyok beszélni vele, még a facebookon se irok neki vissza.'.

Az igen.

Persze valamelyest megértem én, mert tudom jól mit jelent várni várni - példaként, magad mellett tudni olyan kolleganőt aki éppen most távozik maternity-re - és együtt kezdtük a terhességet csak neki jobban ment.... Persze hogy fáj hogy már én is ott lehetnék. Nekem miért nem adatik meg.

De nagyon csúnya önkrontoll nélküli, önközpontú, brutálisan irigy karaktert takar ez a magatartás hogy akkor már nem is beszélek vele. Nehéz de meg kell próbálni örülni az örömének bizva abban hogy hamarosan ő fog örülni a miénknek.

Előre félek a bejelentéstől. Azért halogatom, hátha még ebben a hónapban bekapja végre a legyet ő is, aztán nyugalom és béke lesz.

De elképesztő volt ez az egész. Azok a szemek amikkel aztán méregette a távolból az est folyamán, néha elcsiptem egy-egy ilyet.

Hát csak örülök hogy nekem nem ilyen jellem és karakter jutott.

 

Mindenesetre, kezdek jobban lenni már nem aludnék éjjel nappal, elég egy 10 óra éjjel :)

Most érzem hogy a testem egyre többet követel, táplálékot, délben már úgy korog a gyomrom hogy szinte fáj, hiába ettem plusz egy kekszet a délelőtt közepén.

Picit kényes a gyomrom de már ez is javult.

Kezdünk beavatni közeli barátokat - böngészni a babacuccokat a neten.. annyira izgalmas ez az egész :)

egy hét előny..

Most jöttem rá a napokban, hogy valójában amikor én azt gondoltam hogy a 8. hétben voltam akkor már a 9.-ben voltam. Most pedig 9+3-nál a tizedikben vagyok igazából. Még jobb.

Aki fél év alatt kiolvasta az internetet vetélés témában az igy számolja a heteket az elején, és újjai csuriban hogy minden rendben legyen.

Egyelőre lekopogom minden rendben.

Szó-szó jól is vagyok. Néha kicsit szenvedek fáradtságtól, ételektől. De ez pont annyira jó hogy tudjam, a hormonok ott vannak és megy minden a maga útján.

Két ultrahang közt félúton nehéz persze. Felmerül mindig vajon jól növekszik, minden rendben?

És lelkileg is néha igénybe vesz.

Ami a legfurább érzés az a lelkiismeretfurdalás. Hogy nem vagyok annyira boldog mint lennem kellene, és hogy pedig pár hónapja mit meg nem adtam volna ezért, most itt vagyok, kicsit félek kicsit bizonytalankodom - hogy fogunk mindent megcsinálni biztositani és elsősorban jól csinálni.

Biztos teljesen természetes, de kicist hiánolom azt a rózsaszin ködös állapotot.

Persze ez is biztos csak a hormonok érdeme. És ahogy mondják, a második trimeszter majd szuper lesz. Hát remélem :)