good and bad

Szerencsére a jó a több.

Sőt igazából minden a legnagyobb rendben. Csak egyetlen dolog árnyékolja be a dolgokat - egy borzasztó erős munkaundor, és alulmotiváltság. Annyira nem érdekel már a munka hogy az túlzás.

Azt hiszem az eleve nyárra tervezett egy hetes szabadságomat kibővitem.. ha arra gondolok hogy hol van még október (pedig nincs messze) de hogy még addig kell dolgoznom megőrülök.

Még jó hogy itt a nyár, és bővelkedünk programokban.

A napokban ez járt a fejemben, hogy kialakult itt minden, szépen.

A magyar kolleganőtől egy jó kis csomag kismama cuccot kaptam a minap. A hétvégén az általam megsimert magyar csajszival és párjával 'tomboltunk' az EB meccsre és szuper esét töltöttünk el.

A napokban megintcsak magyar lányos csapatos szülinap ünneplés lesz plusz újra meccsnézés.

Örömmel tölt el hogy vannak barátaink az 'én oldalamon'. És végül, igy bő 2 év alatt mindent megszoktam és nem panaszkodom már semmiért.

A babavárás annyira hullámvasút. Azaz nem egészen, nagy mélypontok nincsenek, szerencsére csak apróbbak, amikor aggódom hogy pl nő ez a baba rendesen (még mindig pici a pocim, persze azt hiszem jobb ez igy nekem.. jól tartják az izmok szövetek a hasam, és ez pozitiv értelemben fog visszaköszönni később..

Szóval tényleg semmi panasz.

Persze a lakáscsere kérdés aggasztó kicsit de valahogyan az is elrendeződik majd.

 

dolce attesa

.. így mondják az olaszok. Édes várakozás. Valóban az.

Néha mintha éreznék odabent egy kis aktivitást már. Persze korán van még (15. hetet töltöttem tegnapelőtt tehát 16-ban vagyok). De én amúgy is elég érzékeny vagyok mindenféle történésre a testemben példéul az ovulációmat is mindig éreztem.

Ami beárnyékolja az örömöm egy barátnőm esete, és reakciója a dolgainkra.

Ők is babát szeretnének. Múlt hét pénteken mondtam el hogy mi a nagy helyzet nálunk. Akkor telefonban úgy tünt minden OK jól vette. Ő is épp várakozásban volt hogy az aktuális hónap sikeres volt-e. Aztán tegnap megjött neki. Irtam mennyire sajnálom és hogy vegyen E vitamint szedjék mindketten a párjával. Erre kifakadt. Köszöni a tippet de elege van és úgy tűnik felfüggesztik a próbálkozást mert kezd bekattanni. Sőt szeretné 'kivonni magát' mindenféle babás közegből meg témából, gratulál és örül de nem megy neki hogy ezt lássa maga körül.

Azaz finoman jelezte hogy most függesszük fel a kapcsolatot is egymás közt.

Valójában nem lepett meg mert egy másik barátnőjével aki februárban lett terhes már megtette. Szóval számítottam is rá.

És azt meg is értem hogy rossz mert a saját bőrömön éreztem át hónapokon keresztül, hopp egy kolleganő terhes. Hopp a szomszédéknál jön a második baba.

Voltak perce nehéz pecek amikor nehéz volt és nehezemre esett csevegni a kolleganőmmel aki időközben már félidőnél tartott nekem meg sehol semmi. De azért nem mondod az arcába hogy nem akarok hallani se rólad, a terhességedről és babákról mert nekem rossz. Hát ő igen.

Na mindegy is ez csak egy újabb igazolás arról a képről amit 2 év alatt kialakitottam róla. Teljesen önközpontú, önző irigy személyiség, ennyi. Nem veszteség ez nekem csak kicsit erős.. Arra még kiváncsi leszek a közös társaságban hogy fog ez a dolog lecsapódni. Mert hogy több pár járunk össze illetve itt élő magyar lányok, programokra. Ha megyek, nem jön? Ha szervez valami estet és valamelyik pár kérdezi velünk mi van hogy-hogy nem jöttünk.. Érdekes lesz..

 

Próbálok semmit sem lelkemre venni belőle. Az a baj hogy ennyire nagyon lelkis vagyok. Hogy sajnálom hogy nekik egyelőre nem, és komolyan végig az első hónapjaimban ez lebegett, bárcsak ő is teherbe esne még most mielőtt mi bejelentjük.. Mert sejtettem hogy ha nem.. Dehát ez az ő jellemének sötét oldala és nem nekem kell rosszul éreznem magam mert nekünk összejött.

 

Én csak arra figyelek hogy a dolce attesa dolce attesa legyen.

Igaz nagyon nehezen telnek a munkanapok. Nagyon kevés motivációm van már. Csak az estéket és  hétvégéket várom.

És persze a következő ultrahangot hogy kiderüljön pici lány vagy pici fiúcska van idebent :)

az első kis body...

.. micsoda érzéseket váltott ki a kezembe fogni az első kis bodyt ami valójában Marco ajándéka (az van rányomva I love Dad). 4-6 hónapos méret de olyan picur. Ahogy a kezembe fogom és elképzelem egy év múlva a kis 6 hónapos babánkat benne - hihetetlen érzés.

A várakozás alatt fel sem merül bennünk hogy nem csak majd úgy összejön, aztán boldogok vagyunk nől a pocak és megszületik. Csak rácsodálkozom néha a pocakra. Tényleg növekszik. Odabent van a mi kisfiunk vagy kislányunk. Mocorog és dobog a szive. Csoda ez.

Aztán fogom ezt a kis body-t és mosolygok. Egy kis élet születik hamarosan, akire ráadhatom ezt az aprócska kis ruhadarabot. Valami ilyesmi lehet az amikor valaki lottót nyer. Először el se meri hinni hogy megtörtént. Aztán tudatosul szépen lassan apró lépésenként. Tényleg jön. Tényleg a miénk.

És mivel azért váratott is minket egy picit - még ha nem is annyira vészesen sokat, talán ez is hozzáad a hálánkhoz amit érzünk.