péntek

..megváltásként érkezett ez a nap.

Hát még a jövő heti péntek milyen megváltás lesz. 2 hétre elfelejtem ezt az egészet.

Nagyon nehéz napokon vagyok túl (majdnem).

Sose voltam munka-utáló, munkakerülő ember. 20 éves korom óta dolgozom és nem csak nyaranta vagy alkalomszerűen a huszas évek elején hanem azóta fix teljes munkaidős állásban. Nem mondom hogy mindig is élveztem mert a hivatal utolsó hónapjai is kínkeservesek voltak.

De amit a héten kezdtem érezni, az más.

Az amit most a munka kivált belőlem (és főleg ezekben a féktelen szörnyű erős napokban) az eddig idegen volt tőlem. Mérges vagyok hogy ezt a hatjtást csinálom. Mikor nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak kellene lennem. Hogy napok óta véres szemekkel nézek magamra a tükörben és azt mondom, nem éri meg. Valamit máshogy kellene csinálnom. De nem megy. Visz magával a hajtás ez a töménytelen munkamennyiség, a problémák és megoldandó ügyek.

Utálok minden újabb konference meghivót tréninget (ugyan nekem már minek) és emailt.

És most jövök rá mennyire senki vagyok a saját csapatomban, mivel hogy két éve nem vagyok ott az irodában fizikailag. Amikor megtudták gratuláltak, ok. Aztán mintha el is felejtődött volna hogy én mostmár más állapotban vagyok. A kb 20 emberből 2 néha megkérdezi hogy vagyok. A többi csak kér vagy kérdez amikor szüksége van rá. Csináltak egy csapat plakátot és nem kerültem rá. Persze aztán mikor rájöttek szóltak hogy ja küldjek fotót amit rátesznek. Mondtam hagyjátok csak úgyis elmegyek.

Egy hatalmas csalódás azok után ahonnan ez a csapat indult. Az elején még voltak barátságok emberséges kapcsolatok. Már most (számomra) csak a backlog a riportok és a csináljad. Iszonyú kiábránditó.

Nem baj, kezdek úgyis visszaszámolni. Augusztus és szeptember, ennyi az egész.

Aztán átadom magam végre egyes egyedül a babavárásnak. Felkészülni a találkozásra Mártával, a kislányunkkal. Csodaszép feladat lesz vele lenni őt ellátni és tanitgatni.

 

feeling just blessed

.. giccsesen boldog vagyok. De komolyan.
Persze a munkát már nehezen viselem sőt egyre nehezebben de két undok ügy közt is képes vagyok elmosolyodni ha mocorgást érzek odabent. A kislányunk pici mozdulatait. Ugyanis kiderült, teljesült kedvesem dédelgett vágya - kislányunk lesz.
Időről időre újra megnézem a kis képet a pici arcocskáról. Mintha felfedezni vélnék pár vonást tőlünk persze korai de akkor is. Tudom hogy a miénk, a mi pici szerelem babánk.
Picit előbbre hoztam a munka befejezésének idejét, szeptember vége. 30. hét. Igy is csak 4 hét táppénz lesz ez igazán nem sok. Megérdemeljük.
És a közelgő szabadságunkat is, úgy kell mint egy falat kenyér. Még ez a hát és a következő és jön 2 hét munka nélkül.
Egy kis 3 éj/4 napos nyaralásunk lesz itt a túlparton nem sok de nagyon örülök neki.
Teljesen mindegy hova megyünk idén nyáron nem ez a lényeg és azt hiszem innentől kezdve ez már másodlagos lesz.
Szeretek utazni és eddig szerettem is minél szuperebb uticélokat keresni, klasszul megszervezni minél többet látni és menni. Most átváltozóban minden. Csak legyünk együtt, boldogok.

good and bad

Szerencsére a jó a több.

Sőt igazából minden a legnagyobb rendben. Csak egyetlen dolog árnyékolja be a dolgokat - egy borzasztó erős munkaundor, és alulmotiváltság. Annyira nem érdekel már a munka hogy az túlzás.

Azt hiszem az eleve nyárra tervezett egy hetes szabadságomat kibővitem.. ha arra gondolok hogy hol van még október (pedig nincs messze) de hogy még addig kell dolgoznom megőrülök.

Még jó hogy itt a nyár, és bővelkedünk programokban.

A napokban ez járt a fejemben, hogy kialakult itt minden, szépen.

A magyar kolleganőtől egy jó kis csomag kismama cuccot kaptam a minap. A hétvégén az általam megsimert magyar csajszival és párjával 'tomboltunk' az EB meccsre és szuper esét töltöttünk el.

A napokban megintcsak magyar lányos csapatos szülinap ünneplés lesz plusz újra meccsnézés.

Örömmel tölt el hogy vannak barátaink az 'én oldalamon'. És végül, igy bő 2 év alatt mindent megszoktam és nem panaszkodom már semmiért.

A babavárás annyira hullámvasút. Azaz nem egészen, nagy mélypontok nincsenek, szerencsére csak apróbbak, amikor aggódom hogy pl nő ez a baba rendesen (még mindig pici a pocim, persze azt hiszem jobb ez igy nekem.. jól tartják az izmok szövetek a hasam, és ez pozitiv értelemben fog visszaköszönni később..

Szóval tényleg semmi panasz.

Persze a lakáscsere kérdés aggasztó kicsit de valahogyan az is elrendeződik majd.

 

dolce attesa

.. így mondják az olaszok. Édes várakozás. Valóban az.

Néha mintha éreznék odabent egy kis aktivitást már. Persze korán van még (15. hetet töltöttem tegnapelőtt tehát 16-ban vagyok). De én amúgy is elég érzékeny vagyok mindenféle történésre a testemben példéul az ovulációmat is mindig éreztem.

Ami beárnyékolja az örömöm egy barátnőm esete, és reakciója a dolgainkra.

Ők is babát szeretnének. Múlt hét pénteken mondtam el hogy mi a nagy helyzet nálunk. Akkor telefonban úgy tünt minden OK jól vette. Ő is épp várakozásban volt hogy az aktuális hónap sikeres volt-e. Aztán tegnap megjött neki. Irtam mennyire sajnálom és hogy vegyen E vitamint szedjék mindketten a párjával. Erre kifakadt. Köszöni a tippet de elege van és úgy tűnik felfüggesztik a próbálkozást mert kezd bekattanni. Sőt szeretné 'kivonni magát' mindenféle babás közegből meg témából, gratulál és örül de nem megy neki hogy ezt lássa maga körül.

Azaz finoman jelezte hogy most függesszük fel a kapcsolatot is egymás közt.

Valójában nem lepett meg mert egy másik barátnőjével aki februárban lett terhes már megtette. Szóval számítottam is rá.

És azt meg is értem hogy rossz mert a saját bőrömön éreztem át hónapokon keresztül, hopp egy kolleganő terhes. Hopp a szomszédéknál jön a második baba.

Voltak perce nehéz pecek amikor nehéz volt és nehezemre esett csevegni a kolleganőmmel aki időközben már félidőnél tartott nekem meg sehol semmi. De azért nem mondod az arcába hogy nem akarok hallani se rólad, a terhességedről és babákról mert nekem rossz. Hát ő igen.

Na mindegy is ez csak egy újabb igazolás arról a képről amit 2 év alatt kialakitottam róla. Teljesen önközpontú, önző irigy személyiség, ennyi. Nem veszteség ez nekem csak kicsit erős.. Arra még kiváncsi leszek a közös társaságban hogy fog ez a dolog lecsapódni. Mert hogy több pár járunk össze illetve itt élő magyar lányok, programokra. Ha megyek, nem jön? Ha szervez valami estet és valamelyik pár kérdezi velünk mi van hogy-hogy nem jöttünk.. Érdekes lesz..

 

Próbálok semmit sem lelkemre venni belőle. Az a baj hogy ennyire nagyon lelkis vagyok. Hogy sajnálom hogy nekik egyelőre nem, és komolyan végig az első hónapjaimban ez lebegett, bárcsak ő is teherbe esne még most mielőtt mi bejelentjük.. Mert sejtettem hogy ha nem.. Dehát ez az ő jellemének sötét oldala és nem nekem kell rosszul éreznem magam mert nekünk összejött.

 

Én csak arra figyelek hogy a dolce attesa dolce attesa legyen.

Igaz nagyon nehezen telnek a munkanapok. Nagyon kevés motivációm van már. Csak az estéket és  hétvégéket várom.

És persze a következő ultrahangot hogy kiderüljön pici lány vagy pici fiúcska van idebent :)

az első kis body...

.. micsoda érzéseket váltott ki a kezembe fogni az első kis bodyt ami valójában Marco ajándéka (az van rányomva I love Dad). 4-6 hónapos méret de olyan picur. Ahogy a kezembe fogom és elképzelem egy év múlva a kis 6 hónapos babánkat benne - hihetetlen érzés.

A várakozás alatt fel sem merül bennünk hogy nem csak majd úgy összejön, aztán boldogok vagyunk nől a pocak és megszületik. Csak rácsodálkozom néha a pocakra. Tényleg növekszik. Odabent van a mi kisfiunk vagy kislányunk. Mocorog és dobog a szive. Csoda ez.

Aztán fogom ezt a kis body-t és mosolygok. Egy kis élet születik hamarosan, akire ráadhatom ezt az aprócska kis ruhadarabot. Valami ilyesmi lehet az amikor valaki lottót nyer. Először el se meri hinni hogy megtörtént. Aztán tudatosul szépen lassan apró lépésenként. Tényleg jön. Tényleg a miénk.

És mivel azért váratott is minket egy picit - még ha nem is annyira vészesen sokat, talán ez is hozzáad a hálánkhoz amit érzünk.

gondolatok csak úgy

Sokat beszélek mostanában 'a blogomhoz'.

Valahogy, így hogy egyelőre kevesek tudják a babahirt, lecsökken a trécselési lehetőségem.

A munkahelyen is ideje lesz bejelenteni mostmár. Alig várom. Mintha adna egy kis felmentést a 'lelkes és törekvő' munka alól. Hogy már úgyis csak pár hónap van hátra.

Most például jönnek a mailek mindenféle senior látogatásokról, csapatépitő rendezvényekről.

És elképzelem hogy vannak akiknek ez fontos. És nekem mennyire nem az.

Pl egy rendezvény pontosan akkor lesz amikor genetikai ultrahangra megyünk jövő héten.

Ja és a fő téma a napokban a lakáscsere.

Kicsit aggódom.

Az esélyes kiszemelt cél egy új épitésű blokk amit szeptember/októberben adnak át. Először nagyon ideálisnak tűnt. De aztán ismerve az átadások és költözések mivoltját (csúszások) hát nem lesz sétagalopp.

Elképzeltem ahogy az utolsó hónapokban csak otthon pihenek a kanapén a pocakomat simogatva és családi filmeket nézve.

Hát ehhez képest úgy tűnik a valóság egy cseppet más lesz: dobozolás fókuszban.

Csak legyen kész időben és tudjunk mondjuk novemberben költözni.

Pár hét berendezkedés aztán irány a szülőszoba jó mi?

Micsoda izgalmas év.

Nem panaszkodom.

Még mindig gyakran jár a fejemben unokatesóm. A napokban a facebookon újabb ismerősének gólyahíre ütötte fel fejét. Hát képzelem hogy van most. Azaz valamelyest tudom, bár a helyzet nem ugyanaz mert nekünk nem voltak rossz eredményeink, és negativ hireink orvosoktól. Szörnyű lehet.

De bizom benne hogy változik a helyzet és jönni fog a várt áldás náluk is.

Meg az itteni barátnőmnél is mert mostmár tényleg jön a bejelentés ideje és félek hogyha ebben a hónapban is megjön neki, ki fog borulni. Túl nagy az empátiám , ez tény..

lelkem túlcsordulva

.. igen néha előfordul hogy csak úgy elbőgöm magam, babaholmikat böngészve a neten, de akár egy reklámon is.

Még egy hét a bűvös 12. hét betöltésig, aztán genetika és odaadom magam a babavárás teljes boldog mivoltjának.

Hétről hétre persze egyre jobb, egyre biztosabb az érzés.

Talán lakást is sikerül cserélnünk elkezdtünk komolyan ráhasalni a témára.

Micsoda boldogság, hogy nagyobb lakással több hellyel várhatjuk a kicsi életünket. Hogy lesz hely a szüleimnek és nem kell szállásra gondolni nekik. Hogy lesz egy kis Márta szoba. (igen, már a neve is megvan amennyiben kislány és hát titokban erre hajlunk :) ).

És idén nem érdekel hogy nem lesz szuper-nyaralás, meg sok új ruha meg sok vacsi házon kivül.

Boldogan mondok le mindenről az új otthonunkért, a családunkért.

Igen, most is bőgök :)

sokk

Nem, nem nálunk.

Egy unokatestvéremmel beszéltem, akiről hónapok óta nem hallok. És tőle kaptam sokkoló hírt.

Jelenlegi egészségügyi állapotuk alapján nem lehet gyerekük. Nem részletezte mi alapján mondták ezt - illetve elméletileg ez változhat. De nem akart bővebben beszélni róla.

Teljesen lehidaltam. Egy éve házasok és a férje már évek óta gyerekről álmodik :(

Amúgy elég hülyén jött ki mert ő írt nekem, ugyanis megtudta egy közös barátnőnktől (akivel sokkal szorosabb kapcsolatban vagyok) hogy babát várunk. És hogy gratuláljon.

Akkor persze elmagyaráztam neki, egyelőre csak tényleg pár embernek mondtuk el mert még mindig korai (menzesz alapján 10+4 vagyok ma de van egy 3/4 napos 'késés' már a fogantatástól. Tehát azért még majdnem két hét az első 12 hét végéig.. Irtam neki, hogy mi is sokmindenen túl vagyunk és ezért nagyon óvatosan kezdjük közölni még szűk családban is, jó példa hogy párom szülei sem tudják.

De ez őrület. Fiatalok, ő 29 férje 31 vagy 32 talán..

Mi lehet az ami által most nem lehet gyerekük de talán a jövőben változhat?

Valami iszonyatosan elcsúszott hormonkép? Vagy a férjének a sereg minőség?

Unokatesómnak voltak pszichés gondjai is korábban.

Hát nem tudom, de ez nagyon szomorú.

Azt hiszem hálásnak kell lennem, amiért mi 'csak' ennyit kellett átéljünk és annak ellenére, hogy párom ennyire előrehaladt korban (45) mégis sikerült.

Minden nap elképzelem azt a plusz millimétert amivel a mi kis babszemünk nagyobb lett és közeledik felénk.

Nézem a pocakot amin már látok egy icipici domborodást. Megsimitom és remélem hogy a mi kis babszemünk odabent érzi, mennyire várunk, vágyunk rá.

A következő mérföldkő a genetikai teszt.

Majd szépen lassan teljesen átadhatjuk magunkat a boldog, nyugodt babavárásnak.

27 mm és dobogó szivecske

Micsoda megkönnyebbülés.

Mondjuk, volt izgalom bőven.

Először is, mivel számítottam rá, hogy hasi ultrahang lesz ittam egy csomót és az utolsó órában már nem pisiltem. Majd amikor odaértünk a rendelőbe sajnos találtam magam előtt 3 embert.. Ajajj már szinte fájt de nekem az maradt meg, minél jobban tele a hólyag annál jobb a hasi ultrahanghoz.

Hát úgy tűnik túloztam. A hólyagom szinte takarta a méhem :D Szóval elküldött mosdóba a doktornő, majd amikor visszamentem már le tudta végre mérni és egy pillanatra meghallgattuk a szivhangot is (amit nagy nehezen talált meg). Olyan gyérül is látszott minden, persze aztán leesett azért mert mind a 2 mind a 3 héttel ezelőtti ultrahang hüvelyi volt, úgy azért ilyen korai szakaszban még jobban látni mindent..

2 hét mulva lesz az a kombinált genetikai teszt végül itt csináljuk.

Mondhatnám, oh hogy szalad az idő - de ez most kivételesen nem igaz. Csak vánszorog. Jó lesz végre a bűvös 12. héthez jutni, talán akkor már minden olyan bizonyos lesz.

Hónapoknak tünik az idő 2 ultrhang közt miközben pl ez az utolsó 2 hét sem volt..

De muszáj megnyugodnom és elhinnem, itt most bizony minden rendben van és lesz a szivecske ott dobog és tökéletes ütemben növekszünk.

..ultrahang egy óra múlva..

Letusolva illatosan várom a percet hogy elindulhassak soron következő ultrahangunkra. Tegnap betöltöttem a 10. hetet szóval a tizenegyedikben vagyunk.

Nem mondom hogy nem félek, de muszáj hinnem hogy minden rendben lesz.

Úgy vártunk már rá - megérdemeljük hogy minden rendben legyen.

 

A hétvégén viszont hihetetlenül elképedtem, az irigység, féltékenység hogyan uralkodhat el egy emberen. A már blogomban hires barátnőmről van szó akik szintén babát szeretnének. Nem, nem mondtuk el egyelőre (pedig lassan muszáj lesz mert szoritanak a nadrágjaim :O ).

Hanem egy másik már terhes barátnőjével kapcsolatosan bukott ki egy hihetetlen szituáció.

Az ő és a lány pasijai egy zenekarban játszanak, régi nagy barátok, összejártnak/tak. A fiúk amatőr koncertet adtak és amikor megjelent a lány de csak éppen odaköszönt hozzánk meglepetten kérdeztük, hogyhogy nem velünk ül, nameg két szót se beszéltek.. A barátnőm két mondattal elintézte: amióta bejelentette hogy terhes képtelen vagyok beszélni vele, még a facebookon se irok neki vissza.'.

Az igen.

Persze valamelyest megértem én, mert tudom jól mit jelent várni várni - példaként, magad mellett tudni olyan kolleganőt aki éppen most távozik maternity-re - és együtt kezdtük a terhességet csak neki jobban ment.... Persze hogy fáj hogy már én is ott lehetnék. Nekem miért nem adatik meg.

De nagyon csúnya önkrontoll nélküli, önközpontú, brutálisan irigy karaktert takar ez a magatartás hogy akkor már nem is beszélek vele. Nehéz de meg kell próbálni örülni az örömének bizva abban hogy hamarosan ő fog örülni a miénknek.

Előre félek a bejelentéstől. Azért halogatom, hátha még ebben a hónapban bekapja végre a legyet ő is, aztán nyugalom és béke lesz.

De elképesztő volt ez az egész. Azok a szemek amikkel aztán méregette a távolból az est folyamán, néha elcsiptem egy-egy ilyet.

Hát csak örülök hogy nekem nem ilyen jellem és karakter jutott.

 

Mindenesetre, kezdek jobban lenni már nem aludnék éjjel nappal, elég egy 10 óra éjjel :)

Most érzem hogy a testem egyre többet követel, táplálékot, délben már úgy korog a gyomrom hogy szinte fáj, hiába ettem plusz egy kekszet a délelőtt közepén.

Picit kényes a gyomrom de már ez is javult.

Kezdünk beavatni közeli barátokat - böngészni a babacuccokat a neten.. annyira izgalmas ez az egész :)

egy hét előny..

Most jöttem rá a napokban, hogy valójában amikor én azt gondoltam hogy a 8. hétben voltam akkor már a 9.-ben voltam. Most pedig 9+3-nál a tizedikben vagyok igazából. Még jobb.

Aki fél év alatt kiolvasta az internetet vetélés témában az igy számolja a heteket az elején, és újjai csuriban hogy minden rendben legyen.

Egyelőre lekopogom minden rendben.

Szó-szó jól is vagyok. Néha kicsit szenvedek fáradtságtól, ételektől. De ez pont annyira jó hogy tudjam, a hormonok ott vannak és megy minden a maga útján.

Két ultrahang közt félúton nehéz persze. Felmerül mindig vajon jól növekszik, minden rendben?

És lelkileg is néha igénybe vesz.

Ami a legfurább érzés az a lelkiismeretfurdalás. Hogy nem vagyok annyira boldog mint lennem kellene, és hogy pedig pár hónapja mit meg nem adtam volna ezért, most itt vagyok, kicsit félek kicsit bizonytalankodom - hogy fogunk mindent megcsinálni biztositani és elsősorban jól csinálni.

Biztos teljesen természetes, de kicist hiánolom azt a rózsaszin ködös állapotot.

Persze ez is biztos csak a hormonok érdeme. És ahogy mondják, a második trimeszter majd szuper lesz. Hát remélem :)

az első nagy para

Ma megjártuk az ügyeletet. Apróság de nagyon megijedtem. 2 napja halvány barnás kis foltokat fedezek fel és ma reggel azt mondtam, nem, nem nyugtatom magam miközben azt sem tudom mitől van, nem tehetem meg hogy ilyen könnyelműen kezelem.

Elmentünk az orvosunkhoz aki sajnos szabadságon van. Igy azt ajálotta az asszisztens nő hogy menjünk be a legközelebbi kórház ügyeletére.

Ekkor persze azt gondoltam, a mai napunkat ott töltjük és aztán komolyan sem fognak venni mivel nem vérzek csak pár folt. De nem így történt. Több, mint kellemesen csalódtam - azonnal felvették az adataimat és elirányitottak a nőgyógyászati részlegre. Azonnal fogadtak kikérdeztek, megvizsgáltak. Nagyon kedvesek voltak. A váladék szinéből a doktornő egyértelműen megállapitotta hogy ez nem vérzés eredető, hanem valami kis fertőzés. Aztán ultrahanggal megvizsgált: és nagy kő esett le, a kis babszemünk mérete megduplázódott kevesebb mint egy hét alatt (7,5 mm volt mult csütörtökön most 14,7, annyit nőtt hogy behozott egy napot, mivel a múlt csütörtöki méret 6+5-nek felelt meg a mai pedig 7+5-nek és egy nappal kevesebb mint egy hét telt el..), a szivecske pedig szaporán pulzált. Azaz minden rendben. Erre a fertőzés-szerűre kaptam hüvelytablettát ami majd helyre teszi a dolgot.

Megnyugodtunk.

7+3 első ultrahang

Tegnap nagy nap volt.
Elmentünk az első ultrahangra.
Az élmány még bennünk él hisz nem volt olyan régen mikor Budapesten Karácsony előtt elmentünk az első ultrahangra, és semmit nem talált az orvos.
És persze ettől rettegtem, nincs ott - egyáltalán, vagy esetleg rossz helyen van. Túl pici. Üres a petezsák - nincs szivhang.
De ultra-kellemesen tévedtünk.
A doktornő előbb megnézett hasi ultrahanggal mert épp nem pisiltem előtte. Már ott felfedeztük. A fekete folt, a kis aprósággal benne. Majd elküldött pisilni és megnéztük hüvelyi ultrahanggal is. 7,5 mm és pulzál a szivecskéje. Éppen a picit késői ovulációmnak megfelelőméretű - tehát az alapján nem 7+3 voltam tegnap hanem 6+6 max 7+0. Tökéletesen látszik mikor ovuláltam ez alapján. Mert ugye a sima számitás egy 28 napos ciklus esetén lesz releváns - nade nekem 3-4 nappal hosszabb a ciklusom. Egy átlag ciklusnál a 14. nap van az ovuláció nekem a 17-en. szóval innen számolva tökéletes kis borsócska.
Azt hiszem párom, ha nem lett volna jelen a doktornő simán elmorzsol pár könnycseppet de én is.
Hihetetlen érzés a bizonyosság miutűn heteken át csak olyan kétes dolgok utalnak rá, minthogy feszül egy kicsit a mellem, vagy felpuffadok este. Aztán megjelenik a monitoron a kis folt, és bizonyossá válik, hát ott van.
Legszivesebben a világba kürtölnénk, de túl korai. Várnunk kell még egy pár hetet..
A szüleim talán 3 hét mulva pünkösdkor jönnek. Az tökéletes alkalom lenne a nagy bejelentésre :)

here we go

Közlésvágyam van és legalább ide leírhatom gondolataimat - amiket egyelőre magunkban tartunk.

Úgy néz ki eljött a perc.

Ma vagyok 7 hetes.

Csak egy hét késésnél teszteltem, úgy villant fel a második csikocska hogy semmi kétely nem volt, baba van.

A picurka 4 hetesen bejárta velem egész Rómát, 3 nap alatt olyan 30 kilómétert gyalogoltunk, ja és a bazilikát is megmásztuk. Itt volt a barátnőm látogatóba és hát nem volt mese. A bazilika kupolájába érve hangosan verő szivvel kifulladva azt mondtam: ha baba van, nagy túlélő lesz..

És hát úgy néz ki baba van.

Ezek az első hetek totál káosz. Pedig nem is hányok. Csak állandóan fáradt vagyok és picit lehangolt is. Mindig azt gondoltam, hogyha eljön a perc hogy terhes leszek, milyen idilli lesz csupa rúzsaszin köd. És fura a valóság. Holott holt biztosak vagyunk a dolgunkban és nagyon nagyon várjuk hogy család legyünk mindneféle gondolat kavarog. Hogy innentől kezdve minden megváltozik. A kórház mellett elhaladva autóval már ez jár a fejemben, 'hú ha majd szülni jövünk'. Micsoda para.

De biztos normális ez a nagy gondolat-zavar. Néha egyenesen úgy érzem magam mint akit agyoncsaptak. Tuti a hormonok. Vagy felkészülés a nehézségekre. Hogy soha nem érzem magam kipihenten. Hiába alszom bőőőven eleget, nem csinálok semmi megerőltetőt, mégis.

Hát ez a más állapot.

Remélem hamar túl leszünk a következő heteken aztán állítólag a második trimeszter szuper lesz. Visszanerjük az erőnket és sugárzunk. Alig várom :D

napjaink megszámlálva: cn és dpo

..hát igen ez már egy uj világ.. A napok már nem csak úgy telnek, hanem a ciklusnapokat (cn) számoljuk meg hogy hány nappal vagyunk az ovuláció után (dpo). A tww (two weeks wait = 2 hetes várakozás, az ovuláció után) a tűzkereszt a napok csak vánszorognak és nem telik el óra hogy ne gondolnánk a vágyott áldott állapotra. Ez a ttc (trying to concieve = babaproject) élet. Isten Hozott.

Ilyenkor jön az a nagy bölcsesség 'ne görcsölj rá'. Engedd el ezt a görcsösséget. És a többi. Ezt persze vagy terhes nők, vagy anyukák (akiknek első hónapban jött a gólya hacsak nem becsúszott), vagy anyaságot mégcsak nem is fontolgató nők mondják, ez biztos.

Az a nő aki anya szeretne lenni, és egy-két hónap próbálkozáson túl van, szerintem teljesen normális hogy a gondolata ekkörül forog.

A munkához egyre kevesebb a motiváció, a napi feladatokat összeszoritott foggal megcsináljuk, este lazitunk, de minden csak arra jó hogy közelebb vigyen minket a következő állomáshoz ahol eldől, egy újabb cn sorozat jön, vagy végre valami más.

Nem tudom, később vajon emlékezni fogunk erre a türelmetlen várakozással teli időszakra, a nehézségekre és könnyekre, vagy ami jön feledteti mindezeket? Azok az anyák akik nehezen lesznek anyák, még több hálát és áldást éreznek mikor ránéznek a kis életre aki végre eljött?

Hát nem tudom. Persze lehet hogy nem így kellene. Élni kellene a mostban, a jelenben, nemcsak átvészelni a heteket amig eljön az áhitott csoda, hanem próbálni elfeledkezni róla? Dehát ez olyan lehetetlennek tűnik. Csodálom azokat akiknek sikerül.

life goes on

Most egy picit elvonatkoztatom a témát a babavárástól.

Néha bevillannak olyan gondolatok a fejembe mint ez a mai is, ami kicsit segít megtalálni az egyensúlyt a dolgok közt, vagy jobban érezni magam.

Most a munka kapcsán jött egy gondolatom. Általában jönnek mennek ilyen és olyan periódusok a munkában. Nyugodtabbak, feszültebbek, munkával teliek és unalmasak. De szinte mindig van egy pár olyan ügy ami megkeseríti a mindennapokat. Valami nagyon zűrös, bonyolult, amit tologatunk magunk előtt. Ezek képesek megkeseriteni a munkanapokat azaz nem csak képesek, meg is teszik.

De most megértettem valamit - felesleges görcsölni miattuk. Ha visszatekintek az elmúlt évekre, annyi meg annyi ilyen kényes, sőt hátborzongató üggyel találkoztam de aztán mind megoldódott előbb vagy utóbb. Szóval majd az is meg fog amivel éppen most küzdök még ha most nem is úgy tűnik. Görcsölni rajta teljesen felesleges. Így is úgy is teszem a dolgom, keresem a megoldást és majd túl is leszünk rajta. Csak közben azt az érzést kelti hogy itt van a nyakamon és nem vagyok képes előremozdítani.

Ha arra gondolok, évekkel ezelőtt az előző munkahelyemen ügyfélszolgálatozva mennyi mélyponton jutottam túl ez már gyerekjéték. GYEREKjáték, haha. Igen, azt hiszem már csak előre nézek várom a csodát hogy belépjen az életünkbe. Persze nem ez a fő szemszög de örülök hogy kicsit kilépek a munka világából. 20 éves korom óta dolgozom ha az au-pairkedést is beleveszem, folyamatosan, csupán egy hónap szünettel. jövő hónapban 30 leszek. Kicsit elfáradtam.

Alig várom a babázást. A babakocsis sétákat a babakelengye rendezgetését. Hogy esténként ne csak úgy feküdjünk a kanapén a telefonunkat nyomkodva hanem az új kis családtagunkkal foglalatoskodhassunk. Énekeljek neki altatót. Meg mesét olvassak. Alig várom.

inspiráló lányos talik

Igen, tegnap ilyenen voltam.

Szeretem amikor inspirálnak. Tudjátok, amikor valami találkozás, beszélgetés kivált belőled teljesen új gomdolatokat érzéseket.

Tegnap jó sokan összegyültünk lányok. Jó néha nem a saját gondunkkal életünkkel foglalkozni hanem belenézni a máséba átélni azt és megállapítani, gondja az mindenkinek van. Ahogyan 'Fent és lent'-je, bánata öröme mindenki átesik sokféle dolgon.

Van egy kis fiatal csaj, aki még egy éve sincs itt - most talán sikerül 'fix' munkát találnia egy hotelben, de amellett egyelőre csinálja a kis part time angol tanitó meunkáját is ezen a héten mig nem válik biztossá. Szegény hulla fáradt volt és be is vallotta hogy az esze már a holnapon jár meg hogy még beleolvas ahogy hazaér a jegyzeteibe. Épphogy tud olaszul, és így tanul be éppen a hotelban. Szóval kalandos. Egy pillanatra arra gondoltam, bár én is ilyen fiatalon kerültem volna ki. Belevetettem volna magam ilyen 'mélyvizekbe' ahelyett hogy itthon ülve óvatosan várom hogy azt mondjuk, oké jöjjön a baba. Persze végül ez is értem történt hisz igy nyugodtan elleszek maternityn a kis hazai munkaviszonyom által. De alapvetően sokkal jobb beilleszkedést adott volna ha megjárom itt ezeket a körket. Hát nem igy alakult. De nem megbánás ez hisz ahogy már irtam, bizonyos szempontból jobb ez igy és pont. Csak olyan jó volt látni - hogy, habár most hullafáradt és e napokban nem éppen azt gondolja hogy ez élete csúcspontja de majd egy nap mosolyogva gondol rá vissza. Mint én anno, amikor ennyi voltam. Dolgoztam, fősulira jártam, plusz egy fél élvig még egy angol felsőfokú tanfolyamot is beszoritottam ráadásul a szomszéd városban. Majd letettem a felsőfokú angolt. Micsoda büszkeség volt. Tele voltam energiával. Nem tudom ez korral jár-e hogy kevesebbet érzek magamban. Reggel felkelek reggelizek, beinditom a gépet és elpötyögök. Este pihi vacsi film és alvás. Ez most az élet. Persze, talán éppen jó ez igy. Felkészít az új életemre, a babánkkal mert az még inkább ilyen lesz. Ha viszont egy ilyen pörgésből kerülnék át a babázásba az olyna éles véltás lenne amit talán meglehetősen nehezen viselnék. Már most megszoktam az itthonlétet és hogy kevés a mocorgás. Igazából elfogadtam, sőt megszerettem tehát a fentiek cseppet sem panaszkodás. Csak egy kellemes nosztalgia, és erőt is ad.

A tegnapról az is erőt adott hogy mindnekinek megvannak a nehéz percei. Nehéz idpszakai és problémái. Persze mindenkinek a sajátja tűnik a legsúlyosabbnak. Talán kicsit ki kell lépnünk a sajátunkból és belépni valaki máséba hogy lássuk, egyikünk vagy másikunk küzdelmei, tragédiái cseppet sem súlyosabbak, de nem is elviselhetőbbek. Az itteni barátnőm aki a párjával is hadakozik és az én szerelmemmel összehasonlitva, meg is értem. Vagy a másik lány aki több mint két éve itt van de nem talál munkát mert már nem 25 éves pluszban babát is szeretnének de az sem jön ugyanennyi ideje :(. Vagy egy másik, otthoni barátnőm aki évek óta szenved egy pasi miatt aki ezt abszolut nem érdemli meg de egyszerűen rabja ennek a történetnek és nem sikerül kilábalnia belőle.

Tehát mindannyiunk a saját kis életünk hősei vagyunk. És megpróbálunk egy jó kis filmet összehozni belőle.

Úgy érzem egyre inkább kész vagyok hogy jöjjön az a bizonyos új fejezet az életünkbe. A hónap végén négy évesek leszünk Marcoval. Persze a tizenéves házasságosok biztos mosolyognának de azt hiszem érvényes a Jóban rosszban. Piszkosul nehéz dolgokat is megéltünk már és nem hiszem hogy jöhetne bármi is ami bombát robbantana köztünk. Talán a legnehezebb az új szerepeink összeegyeztetése lesz a régiekkel: hisz Apa és Anya leszünk (remélem nagyon hamar :) ).

tévedtem..

A megérzés nem jött be sajnos. Óriás görcsök közepette a várt (azaz nem várt) után 3 nappal megérkezett a havi baj. Hát tessék. Persze simán lehet hogy elindult valami sőt elég biztos is voltam benne.
De aztán ki tudja. Igy aztán eldöntöttem felhagyok az 'erőltetett menettel'. Már december végén azzal zártam az évet, felveszek egy kis 'könnyedséget' a témában amolyan újévi fogadalom volt ez.
Ebben a hónapban megpróbálok 'reset'-elni. Nem hőmérőzök. Érdekes dolog ez de nagyon megbizgatatlan is egyúttal. Meg görcsös.. Nem nézegetem a Ferilit friendet a gallériát a görbékkel és nem irok napi 30 hozzászólást a fórumba hogy 'huha a hőm egy tizeddel még fentebb ment'.
Nem számolgatom hogy ha ebben a hónapban esek teherbe akkor a második trimesztert ekkor és ekkor töltöm.
Ráadásul évfordulós hónapunk lesz. A közepén egy szép hosszú hétvégével. A legvégén pedig a megismerkedésünk napjának 4. évfordulója lesz. Azt hiszem mind a ketten egyetlen ajándékra vágyunk szivünk legmélyebb csücskéből is, hogy szerelmünk gyümölcse elinduljon felénk végre. Talán e nemes alkalomra várt csak..

remények ködben

Igen, sajnos megjött. 3 nappal később, nagyon erős görcsökkel nagyon fájdalmasan. Az a gyanum hogy nem volt rossz a megérzésem hogy elindult valami de nem tudott megtapadni rendesen. Vagy megint valami kis életképelen embriócskát hoztunk össze :( A peteérésem is furi volt. 3 napon át éreztem a feszitéseket odabent az apró kis görcsöket ami túl sok. Az előző ciklusban 10-15 perc alatt ment le. Talán túlérett a pete. Félig kiszabadult félig nem és mire odakerült hogy megtermékenyült már nem volt életképes igazán.

Milyen egyszerű egyeseknek ez nem? Elhatározzák hogy bébit szeretnének a következő hónapban már terhes. Szerintem minden próbálkozó nőnek van egy pár ilyen ismerőse a környezetében. Vagy a csapat-pocak-fotó a facebookon a volt évfolyamtársak, 4-en mind terhes egy fotón koncentrálódva. És akkorne szomorodj el hogy te miért nem.

Kicsit besokalltam viszont ebből a helyzetből. A divatos szóval élve 'rágörcsölésből'.

Talán most elengedekezekből a görcsökből. Nem lógok a babaneten 24/7. Nem fogok hőmérőzni sem, nem sok értelmét látom.

Valami elfoglaltságot kellene találnom ami által nem oda koncentrálok. De néha ez teljesen kivitelezhetetlennek tűnik. Pedig sok ilyet olvasni. 'épp olyan hónapban jött össze amikor egyáltalán nem számítottunk rá'. Hogy lehet nem számítani rá ha valamit ennyire vár, és szeretne az ember? Szervezhetek nyaralást. Elkezdhetek futni járni újra. De a gondolataimból képtelen vagyok kizárni hisz ott lebeg már nagyon régóta vágyaink legszebbje.

ismerős ismeretlen

Van egy megérzésem - úgy tűnik talán újra elcsiptük a gólyát.

Egyelőre nem teszteltem, holnap lenne aktuális a mikulás de nyoma sincs. Az előző ciklus alapján már 4. napja jelezgetnie kellene, illetve már 2. napja mélyugrásban kellene lennie a reggeli hőmnek de ebből semmi sem jelentkezett. Helyette álomkór gyötör és jönnek mennek mindeféle fura görcsök odalent. Szóval valószínűnek tartom hogy a gólya lesz az.

Ezalkalommal igyekszem nagyon lezser mód kezelni mert az eddigi alkalmakkor mentek a tesztekről a képek a barátnőknek - és hát rá rövidesen azt is közölnöm kellett ugye nekik hogy nem jó véget zárt az ügy és ez megterhelő lelkileg.

Most senkinek semmit nem mondok legalább a 10. hétig. Páromnak persze egyedül :D

Az itteni babaprojectes barátnőmnek még nem tudom hogy hogyan is ne mondjam mert ő számon tartja hogy kb mikor vannak a piros napok nálam és tuti hogy kérdezni fogja. De valahogyan elkerülöm a közlést az elején mert most pláne tele van negativ gondolatokkal. Épp a napokban beszéltük hogy nekik is letelik nemsoká a második hónap pihenő és hogy újra jön a próbálkozás. De gyakorlatilag nincs nemi életük, abba is bele kellene rázódniuk - meg ilyen hozzáállással hogy 'F.szerintem nem is akarja folytatni a próbálkozást'. Próbáltam neki rávilágitani hogy nem kellene hogy ilyen negativan gondolkozzon hisz végül belement a férje és összel elkezdték, ez egy óriási lépés hisz még egy éve homolegyenest azt mondta nem akar gyereket - aztán pedig mégis lesz. Ez szuper dolog és hogy legyen érte hálás hogy igy alakult. Nyáron már majdnem válófélben voltak. De a reakciója az volt ugyan miért kellene hálásnak lennem hogy megadjon egy ilyen alapvető emberi szükségletet. Na mindegy, nem irigylem őket abszolut.

Olyan érzésem van mint amikor egy régi autónk állandóan leállt. Amikor elöször tapasztaltam persze rosszul ért. De újrainditottam. Aztán megesett ez még egy párszor. Majd már eleve félve ültem bele.

De nem szabad félnünk. Csak hinnünk - hogy most minden szépen halad majd és november elején megérkezik a mi kis szivünk csücske.

6 hónap tapasztalatai

Gondoltam kicsit összeszedem a gondolataimat, tapasztalataimat az elmúlt hónapokból.

Rémálmomban sem gondoltam volna hogy eltelik 6 hónap és még mindig csak a tervezés résznél fogunk járni. Hogy túl leszünk 2 korai vetélésen és megannyi bánaton és könnyes napon.

 

Szeptemberben kezdtük a dolgot mert nagyon szerettünk volna júniusi babát. Erre persze, kb juniusban fog foganni (na jó reméljük előtte).

 

Olvastam cikkeket arról hogy fel kell töltekezni vitaminokkal meg odafigyelni az életmódra és hasonlók. Azt sem gondoltam volna hogy a sikertelen hónapok vitamin és nyomelem szakértővé tesznek majd és egy dióra ránézve nem az fog eszembe jutni hogy hmm, nem nagyon szeretem, hanem hogy magnézium és E vitamin és hogy idevele.

Merthogy nem hülyeség.

És szembesülve a ténnyel, mennyire nehéz bevinni a szükséges vitaminokat táplálékkal - főleg ha valaki szinte alig eszik gyümölcsöt. És micsoda hiány alakulhat ki évek alatt. Illetve, hogy egyes dolgok milyen hatást gyakorolnak, és hogyan függnek össze.

 

Ha ezt tudom nyáron elkezdem azt amit egy hónapja, és akkor most talán nem itt tartunk.

És miért hiszek ennyire a vitaminok és alternativ dolgokban az orvosok helyett?

Mert egyik orvos fehéret mondd a másik feketét. Akkora külömbségek vannak e téren hogy nem hiszem hogy bárki bármelyik orvosra nyugodtan rábízhatja magát. Csak egy példa a 'mennyit várjunk egy természetesen lezajlott korai vetélés után a tovább próbálozás előtt' kérdésköre. 3 orvos 3 véleménye: 1. semennyit. 2. egy ciklust. 3. 3 hónapot. Tessék. Kire hallgassak?

Leginkább magamra, már azt gondolom.

 

Igy aztán mivel ne,csak az orvosokat nem szeretem de a gyógyszereket sem így támaszkodom arra ami természetes és elérhető. (kitérő: amikor egyszer felfáztam de veszettül mindne pisilés egy kín volt és a tőzegáfonya tea 1 nap alatt helyretett akkor elkezdtem hinni a természetes gyógymódokban).

Meg aztán, elég tüzetesen utánaolvastam a dolgoknak - és levontam a következtetést, a vitamin KINCS.

Persze minden vitaminnak megvan a saját funkciója - de az egyik legáltalánosabb az antioxidáns mivoltjuk. Divatos ez a szó ugye? És miért jó ez, mit csinál? Kivéd, ellensúlyoz, gyógyit.

Háritja azokat az oxitativ, kárositó hatásokat amik érnek minket minden szinten - például a stressz ami megrongálja a sejtjeinket. Ha van antioxidáns, az egy védelmet ad. Mint az UV sugárzástól a naptej. Nem öregszik a bör a sejtek formában maradnak és mi jól érezzük magunkat.

És ide csapnék egy nagyon ide-vágó témát, a fránya dohányzást. Kiváló szemléltető a C-vitamin erre - a szükséges C Vitamin mennyiség naponta 90 mg kb. Míg, egyetlen szál cigaretta 25 mg-ot rabol el a C vitamin raktárainkból. Felzabálja. Azaz, hiába vittem be a szükséges 90 mg vitamint, ha dohányzom, 3-4 cigivel elérem azt az állapotot mintha semmit az ég világon nem vittem volna be.

És akkor gondoljunk egy már nem fiatal, (45) évek óta dohányzó és évek óa vitamint nem fogyasztó embernél micsoda hiányállapot lehet. Hát ezért mondják hogy a cigi öregit. Elzabálja az antioxidánsokat amik arra kellenének hogy fiatalon tartsanak minket.

 

De hasonló a történet a D vitaminnal is - elég sokféle csúnya dolgot képes csinálni a hiánya. Talán végre megtaláltam benne az évek óta tartó ekcémám miértjét is. Nameg a hormonháztartás felborulásában is benne lehet a keze.. Hiszen, a D vitamint nem lehet csak úgy táplálkozással bevinni. Kell hozzá a napfény. Aki pedig évek óta otthon dolgozik és ki se mozdul a lakásból heti 5 napban - főleg télen amikor a munkaidő végén már sötét van tehát esélytelen fényhez jutni. Garantált a hiány.

 

A két korai vetélés miatt elküldtek minket genetikai konzultációra onnan pedig egy vérvételre hogy csináljanak nekünk egy kromoszóma mappát. Párom nagyon megijedt és mint most kiderült (lévén hogy ő nem olvasott utána) azt gondolta hogy húúha most lehet hogy ki fog derülni hogy nem is lehet gyereke. Én utánaolvastam és szerencsére azt az információt találtam hogy állati ritka esetben ad olyan eredményt hogy nem lehet. Nálunk ez szinte kizárt hisz teherbe estem, kétszer is csak nem maradt meg sajnos. A kromoszóma rendellenességek miatti természetes szelektáció és vetélések általában nem azért jönnek létre mert a szülők hordoznak valami végleteset hanem a kromoszómák egyesülésekor alakul ki valami gázos dolog, illetve a sejtosztódáskor. Így aztán ez a vizsgálat mejdhogynem felesleges, mondhatjuk úgy.

Ami valószínűbb hogy a DNS károsodott ami pedig visszavezethető a fenti vitaminhiányos állapotra is (antioxidánsok hiánya által jobban károsodik a DNS..). Rengeteg tanulmány készült arról hogy a dohányzó férfiaknak mennyire több a károsodott DNS-e és hogy azoknak a férfiaknak akik sok C és E vitamint fogyasztanak sokkal jobb minőségű a hadsereg.

Bár tudtam volna.

 

Januárban a második vetélés utáni ultrahang ellenőrzésen a doktornő ajánlotta hogy mérjek hőt. Nem nagyon értettem miért mert a problémám nem az volt hogy hónapokon át nem esem teherbe hanem ellenkezőleg hogy igenis nagyon termékenyek vagyunk csak valamiért megszakad a terhesség.

Azárt persze 'engedelmeskedtem' és mértem hőt. Az első hónapban lett egy egész csinos kis görbém mig ebben a hónapban teljesen más az egész. Mert ezer dolog okozhat gubancot, változást, magasabb vagy alacsonyabb hőt. Így ennek a dolognak a megbizhatósága nagyon nagyon alacsony véleményem szerint. Van akinek hasznos de én nem érzem úgy hogy nekem az lenne.

Hisz van ovulációm és terhes leszek. Ismerem a ciklusom, a problémáim, öndiagnosztizáltam az ösztogén dominanciát és már alkalmazom a természetes módokat hogy jó irányba tereljem a helyzetet. Szóval ennyit az orvosokról.

 

Izgolok hisz hónap közepén vagyunk újra. Összevissza cikáznak a fejemben a gondolatok, hogy mi fog történni. Egyik oldalról azt gondolom talán még jobb ha nem jön ebben a hónapban mert a 'kúra' a vitaminokkal épphogy elkezdődött még biztosan nem vagyunk rendesen feltöltekezve. Másrészt pedig alig várom hogy újra terhes legyek - és hogy ezúttal minden a legnagyobb rendben legyen. Ámen.

sunrise

Néha csodálom magamat amiért képes vagyok végtelen pozitiv módon hozzáállni. De így van.

Alig várom hogy újra érezzem hogy 'most valami más'. Nem mondom hogy nem bújkál bennem félelem, nehogy .. de ezen a ponton el is hessegetem és távol is tartom.

Annyi mindent megtettünk az elmúlt hetekben. Tömtem magunkat vitaminnal mind tabik mind ételek formájában. Már kívülről fújom az összes ételben milyen vitaminok és ásványok vannak :D De nem ám csak a standard dolgok C vitamin meg E vitamin. Hanem például D vitamint is szedek mert az is gyakorlatilag biztos hogy kevés van hisz bent ülök a lakásban szinte mindig. És az kihat a hormonokra is.

Páromat szintén, dió mandula gyümölcsök.. Kicsit néha ellenkezik de azért megesz mindent - neki is ott lebeg a cél azt hiszem, folyton. A cigit nem tette le teljesen de kb a felére csökkentette..

Megtanultam az AVIVA tornát és rendszeresen csinálom. Tudatosan figyelek hogy kizárjam a stresszt. Szóval, azt hiszem tényleg minden lehetőt megtettem/ünk.

A genetikai vizsgálathoz már 3 hete vették le a vért. Ha a napokban nem hivnak, akkor nagyon úgy néz ki hogy ezzel nem lehet baj. Jövő héten pedig megcsináljuk a vérvételt megnézzük a progeszteront is. Biztos ami biztos alapon már beszereztem egy progeszteronos krémet is, hisz ha kibukik a vizsgálat után hogy kevés akkor azonnal szeretném pótolni hisz ki tudja talán már ebben a hónapban érkezik a gólya :)

Viszont ezalkalommal nem beszélek róla senkivel csak a párommal ezt megfogadtam - legalábbis annyira az elején mint eddig.

De komolyan rajtam van a csupa optimizmus. Talán mert most már tényleg itt az idő. És hamarosan érkezik a mi kis csöppségünk. Persze mostmár nem sürgetem, nem türelmetlenkedem és görcsölök.

köszönet és hála

A múlt héten megvolt az első vizsgálatunk. 130 euróba került holott receptre felírt államilag támogatott vizsgálatról van szó. Még legalább 3 hét az eredmény. Isten hozott Itáliában.

A héten megyünk viszont haza és otthon is elmegyek egy konzultációra.

Most van két újabb gyanum, az egyik, ami talán kevésbé valószínű de benne van a pakliban az a glutén érzékenység. Felfedezték, hogy a kezeletlen/felfedetlen glutén allergia korai vetéléseket okozhat, azaz sokkal jobban hajlamosít rá. Magyarázat lenne a nem múló ekcémámra is. A tipikus tünetek igaz nincsenek meg, - a lisztes dolgok utáni puffadás, hányinger szóval bízom benne, hogy nem az - ugyanis a glutén mentes élet az elég szigorú diétát követel. Rendeltem is egy házi tesztet ami választ ad a kételyemre hamarosan.

A másik gyanum az a progeszteron /sárgatest elégtelensége. Ez már sokszor felmerült bennem, ugyanis - és ez most tudatosult igazán hogy jegyzem a hőm meg a ciklusom alakulását, jópár napig jelezget a menstruációm mielőtt megjönne és az internet tele van azzal az információval, hogy ez bizony a progeszteron hiány. Ezt mindenképp ki kell hangsúlyozzam a nőgyógyásznak csütörtökön.

Szombaton aztán megtanulom az AVIVA tornát is.

És már itt is a következő gólya-vadászatos hónap.

Csak szeretnék nyugodt maradni és nem félni. Hogy lehet nem félni, miután kétszer is megtörtént?

Bizzak erősen, hogy most más lesz? Vagy egyáltalán ne gondoljak semmire?

Általánosságba véve már rengeteget változtam. A munkával kapcsolatos stressz csak úgy pörög le rólam. Ma pl rövid napot tartok, a pénteki esti munkámat lecsúzstatom és lelépek lazitani sétálni de jó lesz. Emiatt nemet is mondtam főnöknőm kérésre hogy helyettesitsem mert beteg (van a csapatban 6 másik ember is hát nem?). Egyre jobb vagyok a 'nemet mondásban'.

A másik újra nagyon ki-spirituálisodott lelkem terméke :D, a hála. És azt hiszem működik. Az esti 'hálaadások' elalvás előtt. Az elmúlt pár hétben azt kell hogy mondjam sok apró 'ajándék' érkezett felénk. Például hogy hamar találunk parkolóhelyet olyan helyeken, ahol amúgy fél óráig is lehet körözni. Vagy, a nagybevásárláskor a pénztárosnő kuponokat talált a pultján, amit valaki otthagyott és felhasználta nekünk (igen sokat spóroltunk ezáltal :)). A munkában is, minden olyan egészen jól alakul esti munkák hipp hopp megvannak és nincsenek problémák. Persze lehet, hogy csak egy szerencsés periódus. Vagy a szemléletem is változott ezzel az aprósággal. Nevezhetjük az élet apró kis csodáinak is. De működik igy aztán továbbra is hiszek benne és alkalmazom.

A hála képes megváltoztatni az egyszerű, szokványos napjainkat, örömet cseempész a mindennapi feladatokba és általa a kiugró lehetőségeket áldásnak érezhetjük. (picit torzult a fordításom által de így talán magyarosabb :)

nehéz idők

"Az életben lesznek olyan idők, amikor nehéz lesz mosolyognod, de annak ellenére, amit látsz, az összes fájdalom ellenére meg kell őrizned a humorérzékedet. Tudnod kell mosolyogni azon a sok baromságon!"

Tessék ez most jó kis jelige nekem.

Sajnos nagyon nehéz hetem van a munkában, erősen leterhelt vagyok most - egy kolleganő megint itt hagyott minket a munka osztódik a maradék csapatra és új ember még nincs (gyakorlatilag egy év alatt elment vagy 5 ember és egyetlen egy jött a helyére).

Már most abszurd dolgok nyomják a vállam például franciául rendelek internet vonalat (nem beszélek franciául). Ma kb este 8/9 lesz mire végzek esti installációk miatt, igy  kb 12 órás a munkaidőm. Majd holnap reggel 8-kor már újra kezdek.

Mindig gondoltam - azzal van gond, hogy meg kellene tanulnom jobban stresszt kezelni / hárítani. De amikor már ennyire nagy a nyomás nem mindig működnek ezek a szuperjó technikák sem.

Azért összegyűjtöttem pár dolgot ami mégis képes segíteni (erősen próbálok minél több ilyenre rátalálni).

- Visszagondolni nehéz helyzetekre amin túljutottunk. Ez erőt ad. Például, épp a Milánói kalandom 5 éves évfordulóját 'ünnepeltem' a napokban. Amikor kicsit visszemlékezek rá, azokra a hetekre hónapokra, - habár az idő megszépítette az emlékeket, mégis, nagyon nehéz volt. De megcsináltam. Visszajöhettem volna de az nem tűnt jobb opciónak annál, hogy összeszorítsam a fogaimat és a cél érdekében végigcsináljam. És megérte. Hol lennék azóta ennélkül. Amikor nehéz napjaim vannak a munka miatt és legszivesebben betegállományba tenném magam - próbálok arra gondolni, hogy ez semmi ahhoz képest amit akkor megcsináltam. Akkor minden nap hinyzott a privacym, egy férfi akit szerethetek és egy munka amiben kihasználom a képességeimet és megfizet. Most ez mind megvan.

- Ha már a múltra gondoltam, gondolok kicsit a jövőre is. A most mindennél jobban vágyott babára. És nem feltétlen egy tökéletes meghitt pillanatra összpontositok hanem éppen ellenkezőleg. Hisz ott is lesznek nagy nehézségek, mélyontok, egész biztosan. Amikor majd azt mondom bár csak a francia vonalrendelés lenne a legnagyobb bajom. Tudom hogy sok-sok nehézség vár rám a jövőben is - és talán a jelenben pont azért jönnek ezek, hogy erősebbé tegyenek.

- Apróságok amik ha csak egy picit is, ellensúlyozzák a nehéz időszakot. Pl egy szines tányér megpucolt feldarabolt finom gyümölccsel (amúgy is vitaminkúrán vagyunk). Vagy egy forró fürdő gondolata este. Vagy egy szuper futás a hétvégén. Shopping. Egy új finom testápoló. Ebédidő alatt betenni egy 'nagy kedvenc' filmet. Olyan sok apróság van ami felderithet.

- Illetve egy fogadalom. A túlórákat nem számoltatom el többé, hanem lecsúsztatom. (Hálistennek) nincs feltétlen szükségem a plusz pénzre, hanem helyette 100x többet ér egy kis szabadidő. Így aztán holnap koradélután becsukom a laptopot és azt csinálom amihez kedvem lesz. Talán bemegyek Marcohoz és megvárom a közeli plázában. Vagy alszom egyet. Vagy elmegyek szolizni. Én idő.

Ezekben az időszakokban még nehezebb gyakorolni a hála/köszönet-dolgot. Persze azért folytatom nagy erővel. És lehet abban valami amit Osho mond - amikor este 'hálálkodom' mosollyal az arcomon alszom el.

"A hála lehetetlenné teszi a boldogtalanságot. Ez az egyik legfontosabb titok, amit meg kell tanulnod.

Osho"

hála - minden nap

Elkezdtem 'spirituálisodni'. Uh van ilyen szó - nem hiszem.

Voltak ezek a Challenge-ek mostanság hogy például 100 napon át minden nap nevezzünk meg valamit, ami boldoggá tett. Na most én valami ilyesmit csinálok - csak hálával, köszönetet mondok amikor lefekszünk este az ágyba odabújok a kedveshez - a legelső mindig ő persze, életem ajándéka. De aztán felsorolok a fejemben pár más dolgot is ami jó és érdemel egy köszönetet az univerzumnak.

Néhány teljesen alap dolog, ami végül aztán vannak olyanok akiknek nem is az. Pl. hogy van egy szép otthonunk. Füteni tudjuk meg van vizünk és mindenféle energia ami kell. És hogy ki tudjuk fizetni, mert dolgozunk és pénzt keresünk mindketten. Még mosogatógépünk is van. A mosogatásról egyébként olvastam egyszer egy gondolatot - most meg is találtam újra, na ez nagyon ide vág:

 

'Miközben mosogatsz, imádkozz! Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről: főztél, és asztalt terítettél. Képzeld el, hány ember van a földön, akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek megterítenie.'

 

Igaz ez nem? Minden csak nézőpont kérdése.

Persze a családomért és barátainkért is hálát szoktam mondani. Hiába adott a sors egy nehéz életet mert messze vagyunk az én családomtól mégis, ehhez képest gyakran találkozunk. Ugyanezen ok miatt talán a barátságaim száma és minősége is megszenvedte ezt - mégis, akik vannak azok tényleg vannak.

És aztán elérkezem az egész apróságokhoz. Mint hogy sütött a nap aznap. Vagy hogy mennyi finom gyümölcsöt vettünk a szupermarketben. Vagy hogy azonnal találtunk parkolót ott, ahol amúgy 20 percig kell általában keresni.

A hála érzése annyira jó. Csupa pozitivizmus.

 

Ezután jönnek a család és barátok 'megszentelése'. Meghintem őket képzeletbeli jósággal. Mint a csillámpónikat haha.

A minap olvastam egy cikket, hogy nagyon rossz de mégis teljesen mindennapi emberi tulajdonság a mások elitélése, bírálása (még a családunkat és közeli barátainkat is gyakran biráljuk).

Például a bátyám, akit minden alkalommal amikor Budapestre mentem megszidtam - de annyira nem is igazán neki, hanem anyumnak és Marconak panaszkodtam, hogy nem takarit gusztustalan a lakás. Az én tisztasági igényeimnek valóban az amúgy :D. De végül, már most úgy gondolom, hálával tartozom neki inkább, mint szidással, hisz mindig befogadott, sokáig minden hónapban egy hétre mentem.

Vagy az itteni barátnőm, aki mondjuk hát személyiség na. Mégis, a napokban sokat gondolva erre a 'furcsa barátságra' talán megértettem pár dolgot, miért is lettünk mi barátok (moért sodorta utamba az élet ez még költőibb). Tükröt tart felém bizonyos dolgokban. Például a tapintatosság és egymásra való odafigyelés. Neki is van erről mit tanulnia - amúgy igyekszik, mert meg szokta kérdezni mi a helyzet csak nem várja ki hogy úgy igazán válaszoljak rá. Talán így fogok nyitottabbá válni. Felidegesít, hogy nem hagy beszélni aztán csak kikényszeritem a szavam mellette hahaha. Vagy kicsit erényesebbé válok, igen ez az a szó amit kerestem. De valóban, egyesekkel nekem is előfordul, hogy kicsit érdeklődőbbnek kellene lennem, első körben a szüleimmel. Amikor beszélünk csak elmondjuk hogy ez van az van, igy telt az elmult két nap. De én aztán olyan ritkén teszek fel kérdéseket nekik - na itt a jó példa és amin szeretnék javitani. A másik jó példa a tükörre a szociális média (fészbúk). Ő az a tipus akinek naponta minimum 5 postja van. Reptérre, étterembe vagy kirándulni nem tud menni anélkül, hogy be ne checkolna. De miért is tesszük ezt? Miért pötyögjük inkább a telefonban a post szövegét, ahelyett hogy élveznénk a pillanatot? Szerintem leginkább azért, hogy megmutassuk az ismerőseinknek, na én megint étteremben vacsizok / idén harmadszor megyek hosszúhétvégés városnézésre és csudajó életem van. És hogy aztán like-okat zsebeljünk be hozzá azaz visszacsatolásokat nyerjünk. Persze lehet a célja sima kommunikáció is. Egészséges embereknél nem működik ez rosszul. Például vannak a Genovai barátaink, ők 22 napos amerikai nyaraláson voltak bejárták az USA-t gyakorlatilag. A múlt héten Amsterdamba mentek. De szeretem nézni a képeiket anélkül hogy bármiféle negativ érzést keltene akár irigységet vagy itélkezést hogy na ezeknek már megint sok volt a felesleges pénzük. Mondjuk, amikor beléptünk a lakásukba és a panoráma elénk tárult akkor egy 5 percre szimplán irigy is voltam meg majdnem elájultam (többszáz méter magasan a tengerre panoráma - és ők ott laknak :D ). A barátnőm viszont hatás-hajhász mód teszi ki a dolgokat és egy kimenős estét sem tud a Checkin nélkül megejteni. Nekem is vannak ilyen időszakaim amúgy, persze nyomába sem érek - de épp ebből jöttem rá, hogy ez is színtisztán pszichológia. Magunknak vagy másoknak kell bizonyitanunk, hogy nekünk igenis mesés és élményekkel teli életünk van. Ja a legújabb challange az 1 hét facebook nélkül - megváltoztatja az életed. Na lehet hogy ez lesz a következő.

És most viszont rájöttem, semmi értelme ezekért a dolgokért elitélnem őt. Sőt, az hogy ő ilyen 'mindig menne' típus pontosan az, ami kell az én kis 'bezárkózásra' hajlamos személyiségemnek. Hiába mondom azt, hogy 'ott biztos baj van a kapcsolatban ha nem tud egy hetet eltölteni legalább 2-3 este különprogram nélkül', ez egy üres ítélet, mert nekik talán épp így jó. Nem vagyunk egyformák.

A rossz energiák visszaáramlásával az előző postomban viszont úgy tűnik talán nem tévedtem. Persze itt is igaz az mint nálam, valószinűleg soha nem derül ki a miértje a dolognak - mindenesetre kisérteties a dolog. Hát ő is elvetélt ráadásul a kórházban van és még beavatkozást is csinálnak mert azt mondják nem tisztul eléggé.

Ha tényleg volt csak egy hajszálnyi is abban amit gondolok - hogy ez a versengés amit az elején inditott váltotta ki azt, hogy nem örültünk egymás 'sikerének' sőt.. Igen én sem, mondjuk az enyém már csak egy ilyen 'válaszreakció volt' arra ahogyan ő reagált az én pozitiv tesztjeimre. De mindegy, ez ezennel lezárva.

A stratégia az az, hogy egyáltalán nem beszélek a témáról se vele se mással, egyszer csak majd jön a bébi és kb a 12. héten majd elmondom mindenkinek és pont.

Én amúgy mostmár kiválóan vagyok, azt hiszem túl mindenen.. Szinte kicserélődtem a hétvégén. Tökéletes hétvége volt - szép napos, volt shopping, barátokkal szombat este aztán vasárnap futás. Felfedeztem egy új futó terepet itt mellettünk annyira klassz. Aztán vasárnap este nagycsaládi vacsora. Már most élvezem (igy pár év után megszoktam az olasz nagycsaládi banzájokat :D).

Ma még a munka is jobban ment habár volt minden igen sok probléma egész flottul megoldottam őket.

Szóval lehet hogy tényleg működik ez a hála dolog.. Nem biztos hogy abban a kamu, spirituális mivoltában ("bevonzás"), hanem egész egyszerűen átkódolja az agyunkat pozitívra. Mindenesetre, jó dolog :)

az univerzum...

Az univerzumnak nincs humorérzéke. Jó kis gondolat ez. Avagy, amitől félünk, az bekövetkezik. Persze nem vehető ez sarkalotos törvénynek hisz le merem fogadni, hogy nem igen van olyan kismama - ha már a témánál akarunk maradni, aki nem aggódik, hogy a genetikai vizsgálaton rossz eredményt kap vagy koraszülött lesz, vagy nem lesz elég tej - és mégis, ettől még nem válik be mindenkinek a félelme - szerencsére.

Mégis azt gondolom van valami nagy igazság abban, hogy milyen eneriákkal, emberekkel, gondolatokkal rendelkezünk magunk körül.

Van egy dolog amiről nehezen beszélek másokkal. Az a barátnőm akit már említettem egy korábbi bejegyzésben. Eleve van valami furcsa benne, mindig is volt. Mintha az életében minden csak valami célt szolgálna. A kapcsolatai - talán épp ezt írtam le a múltkor is. Egy telefonbeszélgetés 95%-a mindig róla szól. Persze látszólag udvarias, megkérdezi mi van veled aztán amikor épp levegőt vennél vagy elhallgatsz egy másodpercre átvált és magáról beszél.

De nem csak. Az életében arra törekszik, hogy minden flottul menjen és ezért irigyeljék érte. Vacsora végén a fizetésnél azt mondja, na jó akkor én adok egy euróval többet borravalóra úgyis én keresek itt a legtöbbet'. A facebook erre is kiváló tükör minden amit megoszt és irigységet akar kelteni. Aztán itt a legkényesebb téma a baba-tervezés.

Azt rögtön megértettem már az elején, hogy ez neki ultrafontos és kitűzött cél hogy kettőnk közül elsőre és hamar essen teherbe. Az első hónap után mikor megjött neki, egy ilyen megjegyzés hangzott el tőle 'állás 0-0, megjött'.

Gonosz dolog gonoszságot feltételezni valakiről. De mindig azt éreztem mikor nekem jött el az időm és aztán pozitiv tesztem volt, hogy nem tud együtt örülni, egy kicsit sem. Az utóbbi hónapban már két barátnőm a tesztem láttán gratulált és örömódát adott hisz egyértelmű volt az eredmény  - ő azt mondta 'szerintem erősebbnek kellene lennie a második csiknak ne éld bele magad' - miközben a teszten 2 majdnem egyforma erősségű csík volt. Egy pillanatig sem gondolhatom, hogy az ő negativ gondolatai, irigysége okozott bármit is badarság lenne ezt gondolni. De a tegnapiak után azt merem állítani, abszolut nem kizárt, hogy voltak nem éppen pozitív drukkjai felém, amiket aztán az univerzum duplán vissza is juttatott hozzá. Több mint egy hete késett neki de otthon csak negativ tesztjei voltak. Az orvosnál aztán tegnap kiderült, van egy jó nagy cisztája az egyik petefészkében, talán terhes is mellette de nem tudták egyértelműen megállapítani hogy valóban igy van-e és ha igen, hol van a pete. Sokféle verzió van, későn fogant (habár sokkal később nem foganhatott mert utazott haza a peteérése után kicsivel Magyarorszégra). A hormonja lassan emelkedett meg. Szóval furi az egész.

Azt gondolom viszont, hogy nem véletlen ez az egész. És én nem vagyok hajlandó többet ping pongozni ezekkel a csupa mérgezett negativ energiákkal. Limitálni fogom a hozzá való kommunikációt a baba témáról egész egyszerűen. És ki akarok jönni ebből az ő általa kialakitott 'versengésből', stresszből is.

RESET-elek odabent a fejemben. Komolyan, jó is hogy szünetelős hónap van. Szépen napról napra kiengedem magamból ezeket a rossz energiákat és csak pozitivval töltöm fel. De még kifelé is azt adom. Csúnya dolog de azután ami a multkor történt, az amikor pozitivakat teszteltem ő meg igy reagált sőt aztán mikor elvetéltem csak küldött egy szomorú smile-t semmi pár szó hogy fel a fejjel vagy ilyesmi, semmi.. Na akkor én is úgy gondoltam, minek drukkoljak neki minek biztassam ha ő sem teszi. Szóval abszolut nem tettem sőt amikor a negativakat tesztelte még mondtam is, hogy hát ha ilyenkor még negativ akkor nem tudom mit várhatsz (amugy tényleg késő volt, 4-5 nap késénél már ki kellene mutassa).

Nade ezennel tényleg lezártam.

Esténként csinálok egy ilyen napzáró hála és áldás rituálét. (na most ha kivülről olvasnám magam a kevésbé spirituális énemmel, nevetnék). De szerintem nagyon jó. Gyakorlatilag amikor jó éjt összebújunk Marcoval hálát adok érte hogy együtt vagyunk, találkoztunk és mindenért amink van. Aztán végig megyek a szeretteimen. A családon, a barátokon. Még olyanokon is akikkel nem igazán jó már a kapcsolatom. És mindenkinek jót kivánok. Hogy legyenek jól. Legyenek boldogok. A harmadik és utolsó darabja pedig ennek a kis rituálénak a babám. A közelgő babám, akit odaképzelek a karjaimba. A kis fejcskéjét puszilom meleg puha, babahajas és babaillatú. nagyon jó érzés. Olyan valósra meg lehet jeleníteni minta tényleg ott lenne - az elme csodás dolgokat tud produkálni.

Mindezek után mosolyogva elalszom. :)

Hiszek benne, hogy ha ilyen pozitiv érzésekkel gondolatokkal töltekezem az többet segit mint bármi más, vitaminok, egészéges táplálkozás, bármi. Nade azért a következő írásomnál összegyűjtöm e téren is a felfedezéseimet is.

a fejlemények..

A vetélés megkezdése óta már több, mint egy hét eltelt. Sokkal többnek tűnik - pedig szaladtak a napok.

Kezdek megszabadulni ettől a görcstől érzem ahogy mentálisan is tisztulok. Fizikálisan minden a legnagyobb rendben, ma voltunk a vizsgálaton a méhem tiszta egyik petefészekben pedig már látszódik is pár érőben lévő petécske. Úgy tünik szervi szinten minden okés.

De ez a doktornő is csakúgy mint sógor nőgyógyászunk azt tanácsolta ugorjunk neki egy pár genetikai vizsgálatnak. Csináltak nekem receptet is így nem fog egy vagyonba kerülni (más kérdés hogy ilyesmit az EU kártyának lehet hogy nem kellene fedeznie de mindegy felirták megcsinálják). Január 21-ére kaptunk időpontot egy klinikára.

Igen, bizar kicsit ha úgy nézem, két korai spontán vetélés 3 hónap alatt és a 4. hónapban poliabortivitás kivizsgálás. Amikor elkezdtem olvasgatni a fogamzás témájában és belefutottam pár ilyen 'évek óta probálkozunk és a 3. lombikra megyünk' és társai, csak azt mondtam, pff milyen para és milyen nehéz lehet ez. Hát tessék. De egyébként sokkal jobban vagyok mint ahogy lehetnék. Valahogy érzem hogy nincs nagy baj hisz megtermékenyülök. Párom kora és a cigi - valamiért ez a benyomásom hogy itt a gond. Esetleg enyhe progeszteronhiány amit mondjuk furcsa módon nem hozott fel sem az itteni doktórnő sem sógor. Ha ez a gond akkor viszont már megtaláltam egy szuper természetes módját a kiegyensúlyozásnak. Január 30-án amikor otthon leszünk megtanulom az AVIVA tornát. Határozott jó érzésem van vele kapcsolatban. Amikor a mult héten elkezdtem utánaolvasni és találtam a youtube-on pár bemutató videót néhány gyakorlatot megcsináltam és aznap szépen ki is ürült a menzesz vége, törölve az utolsó 2-3 napnyi barnás pötyözést ami mindig van nekem. Mintha egy tisztitó munkát csinált volna pedig csak pár gyakorlat volt..

A doktornő ajánlott egy hónap szünetet is. Addig Marco-t feltöltöm vitaminnal haha hát ez nagyon jól hangzik :D azt olvastam hogy a kromoszomákban a korral és a dohányzással egyre több rendellenesség alakulhat ki. Az E vitamin pedig képes ezt ellensúlyozni. Szóval elkezdek vele vitamint szedetni :) És egyre több gyümölcsöt zöldséget eszünk, jah és a magvak amikből mi eddig zérót fogyasztottunk pedig nagyon jók na majd most..

Tehát el lehetnénk kenődve de nem vagyunk és nem leszünk.

A görcsösségből kijönni pedig felüdülés.

A napokban elnéztem egy barátnőm akinek késik a menzesze már most egy hete de negativ tesztjei vannak. Biztatja magát kiolvasta a világhálót és boldogan él azzal a tudattal hogy sok nőnek nem mutatta ki a teszt a babát pedig terhesek voltak. Én azt gondolom erre nagyon kis esély van. De hát ki tudja. Holnapután elmegy orvoshoz és talán kiderül.

Én most megpróbálom kiélvezni ezt az időszakot. Végre annélkül szeretkezni hogy az legyen a fejemben hogy peteérés vagy hogy jajj nehogy bajt csináljunk mert most lehet a beágyazódás. Nem akarok többé ilyen görcsös lenni. Nem aludni mert jajj mintha most lenne ovulációm de 2 napja nem szexeltünk most mi lesz. Nagyon nem jó ez..

Viszont, 2 korai vetéléssel a hátam mögött már tuti hogy veszélyetetett terhes leszek ami végül abból a szempontból nem rossz hogy bármikor azt mondhatom a munkára hogy stop. Mivel 4 éven át mégcsak beteg sem voltam hát itt az idő hogy kicsit magamra (magunkra) gondoljak tehát nem leszek rest azt mondani hogy most bocsi srácok OFF. Sőt már januárra is van a fejemben egy kis rekreációs 'betegség'.. Megtanulok végre magamra figyelni.