Néha csodálom magamat amiért képes vagyok végtelen pozitiv módon hozzáállni. De így van.
Alig várom hogy újra érezzem hogy 'most valami más'. Nem mondom hogy nem bújkál bennem félelem, nehogy .. de ezen a ponton el is hessegetem és távol is tartom.
Annyi mindent megtettünk az elmúlt hetekben. Tömtem magunkat vitaminnal mind tabik mind ételek formájában. Már kívülről fújom az összes ételben milyen vitaminok és ásványok vannak :D De nem ám csak a standard dolgok C vitamin meg E vitamin. Hanem például D vitamint is szedek mert az is gyakorlatilag biztos hogy kevés van hisz bent ülök a lakásban szinte mindig. És az kihat a hormonokra is.
Páromat szintén, dió mandula gyümölcsök.. Kicsit néha ellenkezik de azért megesz mindent - neki is ott lebeg a cél azt hiszem, folyton. A cigit nem tette le teljesen de kb a felére csökkentette..
Megtanultam az AVIVA tornát és rendszeresen csinálom. Tudatosan figyelek hogy kizárjam a stresszt. Szóval, azt hiszem tényleg minden lehetőt megtettem/ünk.
A genetikai vizsgálathoz már 3 hete vették le a vért. Ha a napokban nem hivnak, akkor nagyon úgy néz ki hogy ezzel nem lehet baj. Jövő héten pedig megcsináljuk a vérvételt megnézzük a progeszteront is. Biztos ami biztos alapon már beszereztem egy progeszteronos krémet is, hisz ha kibukik a vizsgálat után hogy kevés akkor azonnal szeretném pótolni hisz ki tudja talán már ebben a hónapban érkezik a gólya :)
Viszont ezalkalommal nem beszélek róla senkivel csak a párommal ezt megfogadtam - legalábbis annyira az elején mint eddig.
De komolyan rajtam van a csupa optimizmus. Talán mert most már tényleg itt az idő. És hamarosan érkezik a mi kis csöppségünk. Persze mostmár nem sürgetem, nem türelmetlenkedem és görcsölök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése