Szerencsére a jó a több.
Sőt igazából minden a legnagyobb rendben. Csak egyetlen dolog árnyékolja be a dolgokat - egy borzasztó erős munkaundor, és alulmotiváltság. Annyira nem érdekel már a munka hogy az túlzás.
Azt hiszem az eleve nyárra tervezett egy hetes szabadságomat kibővitem.. ha arra gondolok hogy hol van még október (pedig nincs messze) de hogy még addig kell dolgoznom megőrülök.
Még jó hogy itt a nyár, és bővelkedünk programokban.
A napokban ez járt a fejemben, hogy kialakult itt minden, szépen.
A magyar kolleganőtől egy jó kis csomag kismama cuccot kaptam a minap. A hétvégén az általam megsimert magyar csajszival és párjával 'tomboltunk' az EB meccsre és szuper esét töltöttünk el.
A napokban megintcsak magyar lányos csapatos szülinap ünneplés lesz plusz újra meccsnézés.
Örömmel tölt el hogy vannak barátaink az 'én oldalamon'. És végül, igy bő 2 év alatt mindent megszoktam és nem panaszkodom már semmiért.
A babavárás annyira hullámvasút. Azaz nem egészen, nagy mélypontok nincsenek, szerencsére csak apróbbak, amikor aggódom hogy pl nő ez a baba rendesen (még mindig pici a pocim, persze azt hiszem jobb ez igy nekem.. jól tartják az izmok szövetek a hasam, és ez pozitiv értelemben fog visszaköszönni később..
Szóval tényleg semmi panasz.
Persze a lakáscsere kérdés aggasztó kicsit de valahogyan az is elrendeződik majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése