Sokat beszélek mostanában 'a blogomhoz'.
Valahogy, így hogy egyelőre kevesek tudják a babahirt, lecsökken a trécselési lehetőségem.
A munkahelyen is ideje lesz bejelenteni mostmár. Alig várom. Mintha adna egy kis felmentést a 'lelkes és törekvő' munka alól. Hogy már úgyis csak pár hónap van hátra.
Most például jönnek a mailek mindenféle senior látogatásokról, csapatépitő rendezvényekről.
És elképzelem hogy vannak akiknek ez fontos. És nekem mennyire nem az.
Pl egy rendezvény pontosan akkor lesz amikor genetikai ultrahangra megyünk jövő héten.
Ja és a fő téma a napokban a lakáscsere.
Kicsit aggódom.
Az esélyes kiszemelt cél egy új épitésű blokk amit szeptember/októberben adnak át. Először nagyon ideálisnak tűnt. De aztán ismerve az átadások és költözések mivoltját (csúszások) hát nem lesz sétagalopp.
Elképzeltem ahogy az utolsó hónapokban csak otthon pihenek a kanapén a pocakomat simogatva és családi filmeket nézve.
Hát ehhez képest úgy tűnik a valóság egy cseppet más lesz: dobozolás fókuszban.
Csak legyen kész időben és tudjunk mondjuk novemberben költözni.
Pár hét berendezkedés aztán irány a szülőszoba jó mi?
Micsoda izgalmas év.
Nem panaszkodom.
Még mindig gyakran jár a fejemben unokatesóm. A napokban a facebookon újabb ismerősének gólyahíre ütötte fel fejét. Hát képzelem hogy van most. Azaz valamelyest tudom, bár a helyzet nem ugyanaz mert nekünk nem voltak rossz eredményeink, és negativ hireink orvosoktól. Szörnyű lehet.
De bizom benne hogy változik a helyzet és jönni fog a várt áldás náluk is.
Meg az itteni barátnőmnél is mert mostmár tényleg jön a bejelentés ideje és félek hogyha ebben a hónapban is megjön neki, ki fog borulni. Túl nagy az empátiám , ez tény..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése