az univerzum...

Az univerzumnak nincs humorérzéke. Jó kis gondolat ez. Avagy, amitől félünk, az bekövetkezik. Persze nem vehető ez sarkalotos törvénynek hisz le merem fogadni, hogy nem igen van olyan kismama - ha már a témánál akarunk maradni, aki nem aggódik, hogy a genetikai vizsgálaton rossz eredményt kap vagy koraszülött lesz, vagy nem lesz elég tej - és mégis, ettől még nem válik be mindenkinek a félelme - szerencsére.

Mégis azt gondolom van valami nagy igazság abban, hogy milyen eneriákkal, emberekkel, gondolatokkal rendelkezünk magunk körül.

Van egy dolog amiről nehezen beszélek másokkal. Az a barátnőm akit már említettem egy korábbi bejegyzésben. Eleve van valami furcsa benne, mindig is volt. Mintha az életében minden csak valami célt szolgálna. A kapcsolatai - talán épp ezt írtam le a múltkor is. Egy telefonbeszélgetés 95%-a mindig róla szól. Persze látszólag udvarias, megkérdezi mi van veled aztán amikor épp levegőt vennél vagy elhallgatsz egy másodpercre átvált és magáról beszél.

De nem csak. Az életében arra törekszik, hogy minden flottul menjen és ezért irigyeljék érte. Vacsora végén a fizetésnél azt mondja, na jó akkor én adok egy euróval többet borravalóra úgyis én keresek itt a legtöbbet'. A facebook erre is kiváló tükör minden amit megoszt és irigységet akar kelteni. Aztán itt a legkényesebb téma a baba-tervezés.

Azt rögtön megértettem már az elején, hogy ez neki ultrafontos és kitűzött cél hogy kettőnk közül elsőre és hamar essen teherbe. Az első hónap után mikor megjött neki, egy ilyen megjegyzés hangzott el tőle 'állás 0-0, megjött'.

Gonosz dolog gonoszságot feltételezni valakiről. De mindig azt éreztem mikor nekem jött el az időm és aztán pozitiv tesztem volt, hogy nem tud együtt örülni, egy kicsit sem. Az utóbbi hónapban már két barátnőm a tesztem láttán gratulált és örömódát adott hisz egyértelmű volt az eredmény  - ő azt mondta 'szerintem erősebbnek kellene lennie a második csiknak ne éld bele magad' - miközben a teszten 2 majdnem egyforma erősségű csík volt. Egy pillanatig sem gondolhatom, hogy az ő negativ gondolatai, irigysége okozott bármit is badarság lenne ezt gondolni. De a tegnapiak után azt merem állítani, abszolut nem kizárt, hogy voltak nem éppen pozitív drukkjai felém, amiket aztán az univerzum duplán vissza is juttatott hozzá. Több mint egy hete késett neki de otthon csak negativ tesztjei voltak. Az orvosnál aztán tegnap kiderült, van egy jó nagy cisztája az egyik petefészkében, talán terhes is mellette de nem tudták egyértelműen megállapítani hogy valóban igy van-e és ha igen, hol van a pete. Sokféle verzió van, későn fogant (habár sokkal később nem foganhatott mert utazott haza a peteérése után kicsivel Magyarorszégra). A hormonja lassan emelkedett meg. Szóval furi az egész.

Azt gondolom viszont, hogy nem véletlen ez az egész. És én nem vagyok hajlandó többet ping pongozni ezekkel a csupa mérgezett negativ energiákkal. Limitálni fogom a hozzá való kommunikációt a baba témáról egész egyszerűen. És ki akarok jönni ebből az ő általa kialakitott 'versengésből', stresszből is.

RESET-elek odabent a fejemben. Komolyan, jó is hogy szünetelős hónap van. Szépen napról napra kiengedem magamból ezeket a rossz energiákat és csak pozitivval töltöm fel. De még kifelé is azt adom. Csúnya dolog de azután ami a multkor történt, az amikor pozitivakat teszteltem ő meg igy reagált sőt aztán mikor elvetéltem csak küldött egy szomorú smile-t semmi pár szó hogy fel a fejjel vagy ilyesmi, semmi.. Na akkor én is úgy gondoltam, minek drukkoljak neki minek biztassam ha ő sem teszi. Szóval abszolut nem tettem sőt amikor a negativakat tesztelte még mondtam is, hogy hát ha ilyenkor még negativ akkor nem tudom mit várhatsz (amugy tényleg késő volt, 4-5 nap késénél már ki kellene mutassa).

Nade ezennel tényleg lezártam.

Esténként csinálok egy ilyen napzáró hála és áldás rituálét. (na most ha kivülről olvasnám magam a kevésbé spirituális énemmel, nevetnék). De szerintem nagyon jó. Gyakorlatilag amikor jó éjt összebújunk Marcoval hálát adok érte hogy együtt vagyunk, találkoztunk és mindenért amink van. Aztán végig megyek a szeretteimen. A családon, a barátokon. Még olyanokon is akikkel nem igazán jó már a kapcsolatom. És mindenkinek jót kivánok. Hogy legyenek jól. Legyenek boldogok. A harmadik és utolsó darabja pedig ennek a kis rituálénak a babám. A közelgő babám, akit odaképzelek a karjaimba. A kis fejcskéjét puszilom meleg puha, babahajas és babaillatú. nagyon jó érzés. Olyan valósra meg lehet jeleníteni minta tényleg ott lenne - az elme csodás dolgokat tud produkálni.

Mindezek után mosolyogva elalszom. :)

Hiszek benne, hogy ha ilyen pozitiv érzésekkel gondolatokkal töltekezem az többet segit mint bármi más, vitaminok, egészéges táplálkozás, bármi. Nade azért a következő írásomnál összegyűjtöm e téren is a felfedezéseimet is.