Most egy picit elvonatkoztatom a témát a babavárástól.
Néha bevillannak olyan gondolatok a fejembe mint ez a mai is, ami kicsit segít megtalálni az egyensúlyt a dolgok közt, vagy jobban érezni magam.
Most a munka kapcsán jött egy gondolatom. Általában jönnek mennek ilyen és olyan periódusok a munkában. Nyugodtabbak, feszültebbek, munkával teliek és unalmasak. De szinte mindig van egy pár olyan ügy ami megkeseríti a mindennapokat. Valami nagyon zűrös, bonyolult, amit tologatunk magunk előtt. Ezek képesek megkeseriteni a munkanapokat azaz nem csak képesek, meg is teszik.
De most megértettem valamit - felesleges görcsölni miattuk. Ha visszatekintek az elmúlt évekre, annyi meg annyi ilyen kényes, sőt hátborzongató üggyel találkoztam de aztán mind megoldódott előbb vagy utóbb. Szóval majd az is meg fog amivel éppen most küzdök még ha most nem is úgy tűnik. Görcsölni rajta teljesen felesleges. Így is úgy is teszem a dolgom, keresem a megoldást és majd túl is leszünk rajta. Csak közben azt az érzést kelti hogy itt van a nyakamon és nem vagyok képes előremozdítani.
Ha arra gondolok, évekkel ezelőtt az előző munkahelyemen ügyfélszolgálatozva mennyi mélyponton jutottam túl ez már gyerekjéték. GYEREKjáték, haha. Igen, azt hiszem már csak előre nézek várom a csodát hogy belépjen az életünkbe. Persze nem ez a fő szemszög de örülök hogy kicsit kilépek a munka világából. 20 éves korom óta dolgozom ha az au-pairkedést is beleveszem, folyamatosan, csupán egy hónap szünettel. jövő hónapban 30 leszek. Kicsit elfáradtam.
Alig várom a babázást. A babakocsis sétákat a babakelengye rendezgetését. Hogy esténként ne csak úgy feküdjünk a kanapén a telefonunkat nyomkodva hanem az új kis családtagunkkal foglalatoskodhassunk. Énekeljek neki altatót. Meg mesét olvassak. Alig várom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése