..hát igen ez már egy uj világ.. A napok már nem csak úgy telnek, hanem a ciklusnapokat (cn) számoljuk meg hogy hány nappal vagyunk az ovuláció után (dpo). A tww (two weeks wait = 2 hetes várakozás, az ovuláció után) a tűzkereszt a napok csak vánszorognak és nem telik el óra hogy ne gondolnánk a vágyott áldott állapotra. Ez a ttc (trying to concieve = babaproject) élet. Isten Hozott.
Ilyenkor jön az a nagy bölcsesség 'ne görcsölj rá'. Engedd el ezt a görcsösséget. És a többi. Ezt persze vagy terhes nők, vagy anyukák (akiknek első hónapban jött a gólya hacsak nem becsúszott), vagy anyaságot mégcsak nem is fontolgató nők mondják, ez biztos.
Az a nő aki anya szeretne lenni, és egy-két hónap próbálkozáson túl van, szerintem teljesen normális hogy a gondolata ekkörül forog.
A munkához egyre kevesebb a motiváció, a napi feladatokat összeszoritott foggal megcsináljuk, este lazitunk, de minden csak arra jó hogy közelebb vigyen minket a következő állomáshoz ahol eldől, egy újabb cn sorozat jön, vagy végre valami más.
Nem tudom, később vajon emlékezni fogunk erre a türelmetlen várakozással teli időszakra, a nehézségekre és könnyekre, vagy ami jön feledteti mindezeket? Azok az anyák akik nehezen lesznek anyák, még több hálát és áldást éreznek mikor ránéznek a kis életre aki végre eljött?
Hát nem tudom. Persze lehet hogy nem így kellene. Élni kellene a mostban, a jelenben, nemcsak átvészelni a heteket amig eljön az áhitott csoda, hanem próbálni elfeledkezni róla? Dehát ez olyan lehetetlennek tűnik. Csodálom azokat akiknek sikerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése