Közlésvágyam van és legalább ide leírhatom gondolataimat - amiket egyelőre magunkban tartunk.
Úgy néz ki eljött a perc.
Ma vagyok 7 hetes.
Csak egy hét késésnél teszteltem, úgy villant fel a második csikocska hogy semmi kétely nem volt, baba van.
A picurka 4 hetesen bejárta velem egész Rómát, 3 nap alatt olyan 30 kilómétert gyalogoltunk, ja és a bazilikát is megmásztuk. Itt volt a barátnőm látogatóba és hát nem volt mese. A bazilika kupolájába érve hangosan verő szivvel kifulladva azt mondtam: ha baba van, nagy túlélő lesz..
És hát úgy néz ki baba van.
Ezek az első hetek totál káosz. Pedig nem is hányok. Csak állandóan fáradt vagyok és picit lehangolt is. Mindig azt gondoltam, hogyha eljön a perc hogy terhes leszek, milyen idilli lesz csupa rúzsaszin köd. És fura a valóság. Holott holt biztosak vagyunk a dolgunkban és nagyon nagyon várjuk hogy család legyünk mindneféle gondolat kavarog. Hogy innentől kezdve minden megváltozik. A kórház mellett elhaladva autóval már ez jár a fejemben, 'hú ha majd szülni jövünk'. Micsoda para.
De biztos normális ez a nagy gondolat-zavar. Néha egyenesen úgy érzem magam mint akit agyoncsaptak. Tuti a hormonok. Vagy felkészülés a nehézségekre. Hogy soha nem érzem magam kipihenten. Hiába alszom bőőőven eleget, nem csinálok semmi megerőltetőt, mégis.
Hát ez a más állapot.
Remélem hamar túl leszünk a következő heteken aztán állítólag a második trimeszter szuper lesz. Visszanerjük az erőnket és sugárzunk. Alig várom :D
Gratulálok, vigyázz magadra! :)
VálaszTörlésköszönöm szépen!! :)
VálaszTörlés