Most jöttem rá a napokban, hogy valójában amikor én azt gondoltam hogy a 8. hétben voltam akkor már a 9.-ben voltam. Most pedig 9+3-nál a tizedikben vagyok igazából. Még jobb.
Aki fél év alatt kiolvasta az internetet vetélés témában az igy számolja a heteket az elején, és újjai csuriban hogy minden rendben legyen.
Egyelőre lekopogom minden rendben.
Szó-szó jól is vagyok. Néha kicsit szenvedek fáradtságtól, ételektől. De ez pont annyira jó hogy tudjam, a hormonok ott vannak és megy minden a maga útján.
Két ultrahang közt félúton nehéz persze. Felmerül mindig vajon jól növekszik, minden rendben?
És lelkileg is néha igénybe vesz.
Ami a legfurább érzés az a lelkiismeretfurdalás. Hogy nem vagyok annyira boldog mint lennem kellene, és hogy pedig pár hónapja mit meg nem adtam volna ezért, most itt vagyok, kicsit félek kicsit bizonytalankodom - hogy fogunk mindent megcsinálni biztositani és elsősorban jól csinálni.
Biztos teljesen természetes, de kicist hiánolom azt a rózsaszin ködös állapotot.
Persze ez is biztos csak a hormonok érdeme. És ahogy mondják, a második trimeszter majd szuper lesz. Hát remélem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése